A tegnapi nap egy érdekes mozzanata, ami csak most ötlött az eszembe: Levi ideadta nekem a Dream Theater új CD-jét. Neki kettő van, hát az egyiket nekem, kedves gesztus, köszi, de télleg. Be is tettük, hogy a hosszú Linuxozás közben majd lemegy. És itt jön az érdekes (-ségre esetleg jelölhető) rész: a második (harmadik?) számot már skippeltük, aztán egészen rövid úton ki is szavaztuk a CD-ből a cuccot, nem bírtuk a céltalan tekerést, amivel ez tele van. Betettünk valami countryt helyette, és istenuccse jól döntöttünk. Aztán betettem a lemezt a táskámba, és csak most jutott eszembe, hogy ott van, és ki kéne szedni. Majd.
Ha belegondolok, micsoda különbség ez ahhoz a vallásos áhítathoz képest, amivel anno vittem haza a Change of Seasons-t, hát ég és föld, ennek még a címét se tudom. Azt mondják, meg kell hallgatni párszor, akkor jön majd be, meglátjuk. Attól tartok, hogy egyszerűen csak túl technikai nekem.
(Ezt a postot egyébként úgy írom, hogy közben a Change of Seasons-t hallgatom, szóval nem a Dream Theater-t nem bírom, csak az újat. Másrészt pedig: egyszerre írom ezt, énekelem a CoS-t és chatelek. Multitasking van, ezerrel. Ja, közben a lábdobtéma is megy. Már a multitaskingot is multitaskingban multitaskingolom. Fasíírt!)