Ways of dealing.

Megvan a megoldás az eddig SNMP-vel megoldani tervezett server reportolási problémámra. Beindult a folyamat, aminek a vége a futó Spong rendszer lesz, viszont aminek az első lépése az ismerkedés a termékkel. Ezután jön a “hűbazmennyidoksi” stáció, majd a doksik szisztematikus átrágása, ami már erősen overlappel majd a telepítés elkezdésével. Telepíteni először mindent az itcave1 nevű szerencsétlen sorsú tesztgépre szoktam azelőtt, de sajnos egy ideje már semmit nem lehet vele csinálni. (Kis kitérő: amikor már egy Midnight Commander-t is úgy kell indítani (egy félresikerült PowerPassword telepítés-kísérlet óta), hogy /usr/bin/mc, mert már a PATH se ott van, ahol volt, akkor már lehet, hogy öreg a gép. Azt hiszem a kegyelemdöfés az volt annak a rendszernek, amikor kellett rá fordítanom egy GLIBC-t, 1997-ből (és emiatt a fél rendszert újra kellett fordítani forrásból – de megoldottam a feladatot!), de amúgy is szállóige lett már Lipi felcsillanó szeme, amikor valami nagyon csúnya hack készül, ahogy vidáman, szemével nevetve kimondja a kézenfekvő megoldást: “ájtíkévegy”. Szóval szerencsétlen gépen már az aptitude is segfault-ot választ inkább, hiába, ilyet is lehet művelni egy GNU/Linux rendszerrel, ha nagyon gonosz az ember.)
Nem tudom tehát, hogy hova fogom tesztként telepíteni, de valahova fogom. (Nyilván, hö.) Aztán persze már minden simán megy, hiszen a doksik általában sokkal több időt vesznek igénybe, mint a telepítés maga. (Kivétel, amikor nincs doksi, illetve amikor valami probléma merül fel.)