Nézem a vergődését, nézem, ahogy

Nézem a vergődését, nézem, ahogy bukdácsol olyan dolgokon, amit nem tudok megérteni, mert én nem bukdácsolok rajtuk, sőt, talán élvezem őket. A huszonéves lét negatív jóságai, a szubkultúra-feeling. (Kicsit másképp, kicsit különbözően, hogy máshogy.) Ahogy, mellesleg, ő se érti meg, hogy nekem mi a bajom. (Sőt, kézenfekvő: nyilván mi magunk se értjük a saját konkrét bajainkat. De ez megint máshova vezet.)
Segítenék, nem tudok. Nem is hagyja, de megközelíteni se tudom jó felől. (Talán ezért nem hagyja.) Úgy érzem, és adja a sors, hogy csak én érzem úgy és hogy az egész az én (itt:) negatív agyamból sugárzik, hogy távolodunk: más problémáink vannak, köszönőviszonyban se egymással, és egyáltalán nem tudunk egymásnak segíteni. Kicsit se. Jelenléttel se. Sehogy.
Omladozik az építmény.

Nyugtass meg, hogy nem.