Keddlog, hisz ritka az ilyen.

Reped bazmeg.

Rá vagyok kattanva az egekre, amik mostanában Budapestet tetőzik. (“Az ég ma Budapestnél 30 ezer km-en tetőzött.”) Annyira szép, ahogy reped, hogy még az esti ráckertnél is, höhö. (Ez utalás arra, hogy mostanában nem nagyon fotóztam mást…)

Na, kis keddlog.
Ha holnap ilyen fosul leszek, mint ma voltam, akkor leshetik, hogy bejövök dolgozni. Nem tudom, miért nem múlik ez a szemét dizíz, egyáltalán nem humoros. Há há há, abba lehet hagyni.

Viszont Ginával beszélgetni (némi ICQ problémák kiküszöbölése után) vicces volt. Kihagytunk mennyit is… majd’ fél évet, és úgy folytattuk, mintha semmise történt volna. (Te is így érzed, Gina?)
(Höhö, az még viccesebb volt, ahogy körbeüzengettünk, “én írtam ICQ-n, megkapta?”, “nem, de ő is írt, azt meg te nem?”, és így tovább.)

Új munka (nem -hely, csak munka, illetve félig -hely; de nem félmunka!) ígéretes, meglátjuk, nem is a napi baszkodás az érdekes benne, hanem hogy mit lehet kihozni a rendszerből. Kicsit úgy érzem magam, mint legutóbb talán 2001-ben, újdonság, ilyesmi. Mondom, meglátjuk.

Na, ennyit a személyes logról, rokonok (a házban, szevasztok!), most el vagytok látva, igaz-e.
Vissza a médiázáshoz.