Elégséges fejből.

Mirror: is it the machine or the creator?

Említettem már, hogy leégett a frissen szabaddá vált fejbőröm. Ez egy egészen vicces érzés, fáj, de nem nagyon, de sose fájt még pont így. Merugye van az, amikor a fejed fáj, de az belül fáj. Aztán van, amikor mondjuk hosszú a hajad (mert nekem olyan is volt), és az fáj, amikor már napok óta folyamatosan egy irányba áll (gy. k.: össze van gumizva). Az is tud fájni, de ott meg a hajhagymáid vagy mik fájnak. Itt a fejbőr, egészen szokatlan. (Most ide valami idegen szót akartam írni, itt volt a nyelvemen, de csak nem ugrott a kezeimbe. Ma már sokadszor fodul elő velem, veszítek a szókincsemből tán?)
Ezen kívül az orrom (és tágabb értelemben az arcbőröm) eddig bírta, ma elkezdett hámlani. 1 nap, végülis nem rossz eredmény. Akinek látnia kellett, hogy leégtem, úgyis látta. (Ez azt az ígéretet is magában hordozza, hogy szerda-csütörtök tájékára, amikorra jobbik testi kondíciómat akarom majd elővenni, a hátam se fog annyira sajogni.)