Betelt a /home partícióm, ezért jutalmul a köcsög Mozilla elfelejtette az összes kurva elmtett jelszavamat, minden szájbakúrt cookie-t, az ablakbeállításaimat, a paneljaimat, és gykorlatilag mindent, amit el lehet felejteni.

8:17-kor az egyik datacenteres szerver kernel pánikkal ajándékozott meg és kívánt jóreggelt. Nem vincsihiba, nem fájlrendszerhiba – kernelpánik, bazz.

Pedig elseje van, és nem tizenharmadika.

(Viszont. Most észrevettem, de általában nem szoktam, hogy a takarítónő viszont megajándékozott azzal, hogy kivételesen nem baszta össze az asztalomat és nem pakolta szanaszéjjel a billentyűzet-egérpad-fülhallgató triumvirátusomat. Meg kell tanulni értékelni az ilyen apró dolgokat.)