“Semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezzük”, modta Gold, és igaza volt.
Az új szerver kénytelen lesz kezdeti 512 mega RAM-mal üzemelni, további modulok hibája folytán. Ehhez persze az kell, hogy a memtest fusson még egy ideig (hiba nélkül persze, vethetné ehelyütt közbe Gold), aztán a gép is fusson és közben különféle feladatokat csináljon, egy teljes napig. (Mint egy kibaszott akadályverseny, mondhatná itt Gold.) Ha addig nem döglődik meg nekem, akkor azt mondom “oké, szerver, elnyerted a bizalmamat (te kurvapecér, mondaná Gold, de nem rám értené), holnap viszlek a datacenterbe”. És holnap, ami persze nem a ma holnapja (viszont elképzelhető, hogy a holnap holnaputánja), vinném az eszközt, mint a mentősök a patkánymérges pogácsát, meg se állnék a datacenterig. Onnan meg már csak újabb pár nap kérdése, hogy átállok. (Több értelemben is, de mindent a maga idejében.)
Ej ej, azonban a képekkel még mindig nem tudtam semmit kezdeni. Majd holnap. (Mondaná.) Van egy korábbi sorozat Batáról, nem is tudom, ki merjem-e tenni. (“Kitenni-e merjem”, mondaná Sickratman. “Az a faszfej”, mondaná Gold.)
És lógok nem kevés más galerikkel, fejem fogom, ruhámt szaggatom, el vagyok havazva, ojvé. (Ezt is Gold mondaná. Nekem nem ingem.)
Na, felhívom Batát, meghallgatom, milyen a hangja.