Igen, igen, kampánycsend. (Nem, nem. Nemigen?)

Szürreális este: telefonfülkéből kellett telefonálnom. (Otthonfelejtettem a mobilt.) Anyámnak azt hazudtam, hogy Straub Elek személyesen jött oda, hogy megköszönje. Ez persze nem igaz – éjjel egy óra volt, Straub Elek pedig családos ember, ezért nem tudott jönni.
Squash (guess what) kimaradt ma reggel, arcon csapott szar az életérzés: arcon csapott szar, aki még csak nem is sportol. (Pedig képzeljünk el egy sportoló arcon csapott szart: “Hogy játszom?” “Szarul.”)
Cserébe volt szürreális-megfejtő álom Batával (igen, vele, és nem Andival), emiatt akár “For the record” is lehetne az egész.
Nagy dolgok, de legalábbis kis dolgok készülnek a lipilee.hu háza táján, és nem húsipari termékre asszociálni itt, Kedves Olvasó. Meg Bata háza táján is. A birodalom épül-szépül, de inkább csak épül, a birodalmak már csak ilyenek.