Parizs, az illatok varosa.

Igen. Mesz az utcan itt, es nem (pozitiv vagyok, ezt kicenzurazom), szoval az illat, amit erzel az utcan, az etel illata. Nehez megallni, hogy egesz nap egyel. A kis etterem a Rue de Babylonon, a torzsvendegeivel (mindegyiknek kulon kendo!), a kepeslapjaival, a tokeletesen omlos steakjevel, a finom boraival – szamomra, azt hiszem, ez Parizs, ez az, amiert – most mar kimondom – szivesen elnek itt. (Sidenote: beszelnek angolul. Hajlandoak beszelni angolul!) I love this place.