Polgári engedetlenség.

A közelmúlt egyik forgalmi dugós reggelén (nem most, mert most természetesen “forgalmi dugó mellett biciklizős reggel”-ről beszélhetünk) eszembe jutott egy hatékony(-nak nem nevezhető, de izé) polgári engedetlenség ötlete. Ott álltunk hát, sok csúnya autó, és jött egy nagy fekete A8-as, természetesen megkülönböztető jelzést használva. Most képzeld magad elé azt, hogy amúgy is útszűkület van, mert a Tuareges köcsög kitatlálta, hogy egy nagy kátyút csinál a városból, és akkor még húzd össze füled-farkad, hogy a rettenetesen fontos másik állami köcsög (bár ki tudja: lehet, hogy ő volt; lehet, hogy csak nyaralni jár az állami Tuareggel, városon belül a bevásárlókocsinak számító A8-ban nyomorkodik) mehessen a dolgára, ami nyilván csak rossz volt az országnak. (Ami ilyen korán reggel történik, az szükségképpen mindig rossz.)
Hát nem. Ne húzzuk be semminket, ne koccanjunk a mellettünk állóval, hogy egy jöttment állambácsi a mi pénzünkből vásárolt A8-asában hamarabb odaérjen. Van légkondi, van sofőr, van rádió, újság: várja ki a sorát.
A polgári engedetlenség lényege tehát: ne engedjük el a megkülönböztető jelzést használó A8-asokat, oldják meg. Persze ez mentőkre, rendőrökre, tűzoltókra, valamint a sárgán villogó köztisztasági gépekre nem vonatkozik: ők dolgoznak. (Továbbá hozzá kell tennem, hogy bár a jelzőlámpák sok esetben szintén sárgán villognak, nem szükséges elengednünk őket: nem fogják értékelni az elsőbbségadást, mi meg elkésünk.)

Természetesen a fenti csak Viktori gondolatkísérlet, senki ne próbálja ki otthon.
Vagy mégis.