Sportlife.

Egyrészt sajna leragadtam a tévé előtt. A Senki földje című bosnyák-szlovén-olasz-francia-angol film igen tetsztett, végignéztem, noha álmos voltam. A végén meghal a szerb meg a bosnyák fasz(i), és a szerencsétlen harmadik (egyébként bosnyák) meg, aknával a segge alatt, sebesülten marad ott fekve a lövészárokban, na az egy magányos érzés lehet, nemigaz? Szóval ottragadtam, odabaszott.

A hét pedig, for the record, sportosan telik: szombaton mindenféle ügyintézés bringával, mondjuk 50 km értékben, vasárnap Terry Fox Run, előtte-utána bringa (este Batához pl.), hétfőn este Szóda meg a Fundraising, kedden, azaz ma gyurma, utána bringa óbudára, utána bringa hűvösvölgybe, holnap taiji, csütörtökön gyurma, pénteken meg gondolom buli. És persze a reggeli-esti bringautak, munkába, munkából, egyre jobban bírom, és mennyit spórolok légkondin meg gázolajon!

És jól esik olvasni itt a hozzászólások közt ilyeneket, hogy “Jó hogy vagy nekünk Lipót!”, meg “nagy vagy lipeeeblogmasternumbertwoafterninjathecoolman sorryénmostmártotálgyász”, én köszi köszi köszi.

Na alvás csúnyán.