Egyszer Michael Heilemann-nál már volt ez téma. Akkor megkérdeztem tőle, hogy hogy ejtené azt, hogy “Lippai Gergő”, na akkor azért finomított az elméleten. (Tapasztalat: a Gergő pl. egy olyan név, amit magyaron kivül nem sok nép tud kiejteni. Ráadásul itt nem lehet elmenni a magyar “lastname firstname” névformátum mellett, ami ugyan tényleg sokkal logikusabb, mint bármi más, de csak nekünk magyaroknak.)
A másik mentségem az, hogy anyámon meg üzleti partnereken kívül mindenkinek lipi vagy lee vagyok, a lipilee meg még gimiben ragadt rám, és meglehetős erős életrajzi vonzata van. (Saját életrajz, és nem valami SW-szereplőé.)
Azt az indokot most nem dobom be a mélyvízbe, hogy loginnál egyszerűbb és kb. 0.001 másodperccel gyorsabb nickkel operálni (persze nekem a login nevem nem azonos a nickemmel, de ez messze visz), viszont azt igen, hogy ha már idestova 10 éve nick alapján vagy megtalálható a neten, akkor célszerű folytatni ezt a hagyományt, már persze ha hajlandó vagy felvállalni múltbéli önmagad – egy későbbi állásinterjún jól (vagy éppen rosszul) jöhet ez még.
Update: Ja igen: természetesen céges emailcím esetében nálam is kizálólag gergo.lippai@cegnev jöhet szóba. Ez annyira természetes, hogy ki is hagytam.