Egyet se postoltam a hétvégén, ami egyébként nem jelenti azt, hogy csináltam bármi érdekeset. (Ellentmondás: az ember nem akkor postol, amikor csinál valami érdekeset, hanem amikor nem – mert akkor van ideje postolni. Mekkora baromság. Mekkora barom. Vagyok. Én.)
Valahogy kicsúszik megint a kezeink közül az idő. Pénteken kuckós este, szombaton dettó. Szombaton családi ebéd náluk, vasárnap családi ebéd nálunk. Ma reggel a szokásos vasárnapi fejfájást megfűszereztem egy higítós fejfájással, meg takony-nyál-összefolyással: lakkoztuk a kérót.
Ma este egy rutin művelet (DVD-író beszerelése) másfél órás múkává fajult: egyrészt egy MSI barebone gépet szétkapni mindig phun (kollegáknak: nem kell kikapni a procit a vincsicseréhez; majd megmutatom), másrészt a gép vicces kedvében volt, és beszerelés utáni újraindítási kísérletet visszatuasította. Aztán szétszedtem, megnéztem a kábeleket, és megint megpróbáltam: meg se nyikkant. Aztán szétszedtem, lehúzgáltam róla minden perifériát, csak a vincsi maradt az alaplapra dugva, és megint beindítottam: SKSH.
Aztán odébbmozdítottam egy valamit, vagy varázsfújtam, vagy sámántáncot jártam, már nem is tudom (de az biztos, hogy semmi ésszerű dolgot nem csináltam), és egyszercsak beindult. És azóta megy.
Kurvaannya monnyonle.
Most pedig nyulat fogok takarítani, aztán magamat is, mert a lipi-fapor koncentráció kicsit a fapor fele billen, így kb. 10 négyzetméter hajópadló felcsiszolása után. (Amit persze ketten csináltunk, de ez nem változtat a dolgokon. Hamarabb készen lettünk, igen. Köszi Bat, egyébként. Ezúton is.)
Most meg fogom keresni a kesztyűmet és jövő héten bringával fogok járni. (Úgyhogy holnaptól esőre, ugyanakkor kemény fagyra számíts.)