Tanmese a baromról, aki újrapartícionálta a rendszervincsijét.

Történt pedig tegnap este, hogy a kis 20 GB-os USB-s vincsimet újra kellett partícionálnom. Futtattam is a

cfdisk /dev/sda

parancsot rajta. “Hm, hát ez gyorsan ment”, mondtam utána, és kicsit az is gyanús volt, hogy a vincsi mérete 160 GB volt és nem 20 (16 GB-nak néztem és azt gondoltam, hogy biztos csak kamuból 20), és nem villogott a kis mobilvincsi miközben a partíciót írtam rá, de különösebben nem is figyeltem oda ezekre az apró intő jelekre.Aztán közvetlenül a

mkfs.vfat -F32 /dev/sda1

futtatása előtt hasított belém a gondolat.

160 GB.

SATA rendszervincsi.

Linux SCSI-ként látja.

Az USB vincsim /dev/sdc.

Elkúrtam a rendszervincsim partíciós tábláját.

És hogy ezután mit tettem? Újra cfdisk, /dev/sdb -ről partíciós tábla pontos visszaállítása, mindezt abban a biztonságos meleg tudatban, hogy nekem az asztali gépemen is RAID van! Utána meg persze a kisvincsit is megbütyköltem.

És hogy mi ebből a tanulság:

RAID on your desktop, motherfucker, do you use it?

5 hozzászólás “Tanmese a baromról, aki újrapartícionálta a rendszervincsijét.” bejegyzéshez

  1. Sikerult mar nekem is hasonlot alkotnom. Nincs raid, de nekem azota minden fontos adatom pen drive-on, ipodon is rajta van. :-)

  2. Az a tanulság, hogy mivel mindenki hibázik egyszer előbb utóbb, valamilyen, bármilyen backup kötelező.

  3. Szamomra az is egy másodlagos tanulsag, hogy vannak emberek, akik nem nézik meg _előtte_, hogy melyik diszket particionálják. Egy olyan gépben, amiben van egy fontos, meg egy lényegtelen diszk.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.