Az egyik olyan dal, ahol igazán átjön Eddie Vedder nagysága. Az a fajta ritka dal, amit – persze – elénekelsz, de igazán jól elénekelni nagyon nehéz. A feeling benne, az odabasz. (Olyan ez, mint Dave Matthews.)
Nap: 2006. április 8.
An(n)ális inkább.
Csak hogy ne múljon ez a nap se el baromság nélkül, ideteszem Star Wars Kidet, valami 350 ezer dollárt kapott ezért az apró szerepért, igaz, a bíróság ítélte meg neki… A tanulság: ne kamerázd le, ahogy partvissal Sith lordot játszol, illetve dehogyisnem! Valamin nekünk is kell röhögni. Az USA-ban ráadásul ez már ok egy könyv megírására: “Az erő velem volt – a nagy Star Wars Kid svindli”, vagy valami hasonló.
(Velem nincs erő, nem jöttem ki a megfázásból még mindig. Így aztán egy remek Promenád-beli salátázás után a Szimplát meg a mozit már kihagyom, és inkább gyógyulok és rendezem a zenéimet.)
Protected by tradition.
Bár már nagyon régóta megvan, és még régebb óta kint van, most sikerül csak megnéznem a Corporation-t. (Egy kevesebb, mint féllábú rendszeren: valamit nagyon eltörtem a preemptivitással a kernelemben, ablakváltásra akad a low latency rendszer.)
Kicsit alterglobos propaganda-szagú (Noam Chomsky iszonyú okos és nagyon jó dolgokat mond, de abban a szerencsétlen helyzetben van, mint én a csajokkal: rólam mindig az jön le, hogy sértődött vagyok, vagy cinikus, vagy meg akadom dugni az illetőt, róla meg az, hogy antiglobalista, meg anarchista), viszont gondolatébresztő.
A fő kommunikált megoldás egészen érdekes: “everything should be pwned” – nyilván nemzetközi és lokális kormányzati akarat nélkül lófaszt se ér, és amennyire ismerhetjük már a világ működését (és most speciel tényleg cinikus vagyok), ha be is következnének a szükséges változások, akkor is a korporációk szája íze szerint történnének… Kíváncsi vagyok, mikor lesz annyira humánus (humanista) egy korporáció (illetve mind), hogy ezt a változást rendesen vigyék keresztül… (Sose? Mikor?)