Győr, de nem is itt kezdődik. Rettenetes reggeli a Café Vianban: fél óra várakozás után keserű süti, báz! (Mert romlott? Mert konyhafőnök ajánlata? We will never know, and I mean it. Soha. Arra kellett rájönnöm, hogy Budapesten a – nem tévedés! – Café Díva és a – nem tévedés! – McCafék kivételével nincs rendes kávézó. A többi sznob, tirpák hely (“hogy nekem nem hoztál sütit az szemét, tirpák dolog volt”), ahol szar a kiszolgálás és a kaja. Cáfolj.)
Na ezután (immár) Győr, a szellemváros: ebéd (első kísérletre szintén szar helyen, de aztán kompromisszumos megoldás egy John Bull Pubban, mert éhesek voltunk), napsütés (“napnak sütése le ránk”, mert igazából nem szoktunk napot sütni), kacsák udvarlórítusainak figyelése (általunk, hiszen nem szoktak a rítusok figyelni), meg a víz, ami úgy csillog, mint az Eiffel-torony éjszaka (kicsi stroboszkópok úsztak random köröket), és nap és nap és nap, és Semmidomb és sorsszerű-videoklipszerű hazaút (alone, pimp my ride) az éjszaka közepén (fétis vagy fate-ish?), és Lonbonba akarok menni, de persze megyek is, majdnem oda, mellé, úgyhogy béke van.