Csirke.

A mai nap több dolgot tartogatott nekem, ilyen megkeresést, olyan megbeszélést, nem beszélve az egésznapos frontváltozásos (vagy milyenes) fejfájás-szerű feelingről.

Mégis azt emelném ki, hogy amikor raktam neki hazafele, nem felejtettem el betérni az alagút utcai csirkéshez, és ennek jutalma, bizony mondom, egy remekbeszabott grillcsirkecomb volt, kb. 20 dkg majonézes-hagymás burgonyasalátával, és a Coca Cola gyár egy méltán népszerű termékével.

Hazafele már kevésbé sajgott a fejem, és mitagadás, most már egész jól vagyok: a content faktorom visszatért a normális tartományba. A mosógépem is túlélte a túlterheléses megpróbáltatását, az állapotegyenlet kerek.

Így élünk mi, én és a mosógépem.

A zeneválasztás: dEUS: Little Arithmetics.

7 vége.

A fejem nagyon furán érez, sejtem, hogy ez egy ötödik halmazállapot lehet. Zúg, fáj, front jön vagy miafasz, de sose volt nekem ilyen bajom.

Hétvége az unokáimnak, meg blogstyle. Tegnap megraktuk az autópályát, újabb 200 kilométer pattant a verdába. Előtte sajtvacsiszerűség, előtte népsavazás.

Szombat este a CM után platán, gyakrabban kéne ilyesmit csinálni, ott ültünk és beszélgettünk és ez nem volt rossz dolog. Előtte-utána grillezett csirkealkatrészeket ettünk (combot, asszem), jómagam majonézes burgonyával, mon ami, itt van a szomszédben és igen jóleső, ott fogok vacsorázni ezentúl.

Kapott a sárkány egy bringalengetős emberkét matrica képében, hogy a mögöttem haladó bringás tudja, hova lehet támaszkodni piroslámpánál, meg jól is néz ki.

Egy kávét kérek, intravénásan, köszönöm, csókolom.