Szubkultúra sorozatok.

Futólag említettem már (sőt: többször is volt róla szó), hogy a legnagyobbabb sitcom a “The IT Crowd” (trivia: a kiejtése “it”, nem “ájtí”). Most a negyedik részben megjelenő Richmond (“Is it good that it’s doing that? I don’t know.”), a goth tiszteletére Cradle of Filth-et hallgatok – hát mit mondjak, nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, azt persze meg kell hagyni, hogy pl. a gitártémák nem vágnak oda nagyon. (Az énekes/hörgős fazon azért jól rakja.) De azért nem is olyan rossz.
A szerencsések kapnak tőlem IT Crowd-ot. (Ha kérnek.) Ha te szerencsétlen vagy, akkor tessék az IT Crowd theme song.

A másik örömteli sorozat a The Scene (bumm egy theme song itt is), ahol IRC, Jabber és egyéb chatek formájában világosodik ki a történet, alatta atomzene (legalábbis segít a kontextusba helyezkedésben), és semmi más. Egyszerűen (hangúlyozom: egyszerűen) zseniális a koncepció, nyilván olcsó is megvalósítani. A sorozatot torrentben legálisan letöltheted, illetve online nézheted az összes részt.

Hogy mindennek miért örülök? Mert talán végre vége lesz egyszer az olyan sorozatok uralmának, ahogy a “hekker” csipogó gépbe írja be a négyjegyű kódot a Pentagon rendszerhez, kicsit végre talán realisztikusabb lesz az IT ábrázolása – lefogadom, hogy úgy sokkal spooky-bb kívülről. Lám, már a Matrix 2-ben is mekkorát ütött Trinity a nmap-sshnuke kombóval.

Olyan fajta öröm ez, mint hogy tegnap a Tokyo Drift-ben hallottam (jó, láttam: feliratos volt) először mainstream elhangzani a “rakjad neki” (bringás körökben sokat használt) kifejezést. A sors iróniája, hogy Speier Dávid pont egy autós film szinkronjába építette bele.

Kicsit péntekdélutános lett ez, de a lényeg, remélem, átjön.

2 hozzászólás “Szubkultúra sorozatok.” bejegyzéshez

  1. (Egy rész Scene után) Egy darabig zavart, hogy a srác nem tiltotta le a reklámokat, meg hogy egérrel navigál billentyűkombinációk helyett. Viszont az addiktivitást már érzem. Köszönet az ajánlásért.

    Még az it-s filmek realitáshoz közelebb hozásának szándékával is egyetértek – annak ellenére, hogy a kedvenc hekkeres filmem a Hackers, mert bájosan komolytalan az egész – de ezt talán inkább a hacker szó megtisztításával kellene kezdeni.

  2. dö szín (~the scene) nagyon nagyon ottvan _különösképpen_ marylynne zenéje. a 3. rész óta nézem, nemtom hányan teszik ezt velem még, de tény, hogy nem sok fórumos fejtegetést találtam többszöri nekifutásra sem, ami a történetet próbálja bogozni.

    indult most a második széria, erről még nem tudni hogy miről fog szólni, annyi biztos, hogy ez most nem a “ripping movies for fame and fun” életérzést fogja közvetíteni, inkább a valódi “organised crime” motívum dominál, amikor valakit zsarolnak azért, hogy… és ezt mindenki nézze meg maga.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.