Hogy basszunk el egy fél napot Ubuntuval.

A tegnapi sikereimen felbuzdulva ma nekiestem anyám gépének – bár ne tettem volna. Egész biztos, hogy átok ül rajtam, de az is, hogy az Ubuntut vagy nem tesztelik ki rendesen, vagy nekem kéne tesztelnem és ha én úgy találom, hogy stabil, akkor mondjuk rá, hogy stabil.

A felállás egészen egyszerű: 4 partíció, hda1 a WinXP, hda2 a leendő Ubuntu, hda3 egy közös storage, és hda4 a swap.

Grafikus telepítőt használtam, hogy biztos ne kúrjam el, be is klikkelgettem, hogy hda2-t és hda4-et formázzuk, a többit ne formázzuk, de mountoljuk, aztán bumm, telepedj. Az Ubuntu erőssége az, hogy ennél többet tényleg nem is kell kattintgatni, én se tettem, minek is.

Fél óra elteltével összeszakadt a telepítő, különösebb felhajtás nélkül: “the installer has crashed, sorry.” Hát te meg dögölj meg, gondoltam magamban, de persze már döglött volt.

Befejeztem kézzel a telepítést, de megjegyzem, hogy innentől nekem ne hívja senki enterprise ready-nek az Ubuntut. (Persze vehetnék Canonical supportot, és akkor az lenne, köszi.)

Az Ubuntu másik handicap-je, legalábbis nálam eddig mindig előjött, hogy a GRUB nem képes telepedni. Frank megtanított a megoldásra (/lib/grub másolgatása, menu.lst kézi szerkesztgetése, majd kézi grub install), de hát ez se túl profi, ezt az Arch is tudja, csak az fel is vállalja.

A GRUB telepítő azért odáig eljutott, hogy hazavágta a WinXP boot recordját, így aztán ott maradtam egy nem bootoló XP-vel és egy (szerencsére azért) működő Ubuntuval. Természetesen boot recordot fixálni csak recovery console-ról, köszi, az XP nem bootol, CD meg nincs at hand.

Újabb Ubuntu tört meg tehát a kezeim alatt (pedig 10-nél többet nem klikkelgettem), és itt ismét hangsúlyoznom kell, hogy a telepítés egyetlen szoktlannak mondható (persze nem az) momentuma az, hogy dual boot rendszert kellett volna telepíteni – és az Ubuntu ezzel nem tudott megbírkózni.

Szevasz.

4 thoughts on “Hogy basszunk el egy fél napot Ubuntuval.”

  1. de azért jó az a linux…

    hát nemtom az ubuntut nekem is itt eszi a fene a gépen és elfoglal 10+2 gigát ráadásul úgy, hogy a win nem is látja.

    aztán van itt egy xp, ami szintén elfoglal 10 gigát

    aztán van itt egy vista mi vagy 15-öt. Na azt már használom is – tekintve hogy csak neki van boot recordja, mivel az xp-jét elnyelte a grub, a grubot meg a vista boot managere:D

  2. nemtom, én eddig egy halom gépre telepítettem ubuntu-t úgy hogy már volt rajtuk 1 partíció xp, a többit meg nekiadtam az ubuntunak. és még mindegyik működik. ráadásul a grub se ette meg az xp-t hanem frankón bootolható maradt mindegyiken…

  3. “ezt az Arch is tudja”
    :-)
    De nem is, mert azt a másolgatós cuccot nem, csak beállítod és megy.
    Én hétvégén sunyiban feltoltam egy Archot apósom új 200G HDDjére az XP elé (az alaplap csak 136G-t látott belőle és a végén levő 10G Linukcot se lilo, se grub nem tudta bootolni a buta bios miatt, ez is, milyen dolog már, úgyhogy gyorsan megcseréltem az OSeket)

    Nálam meg közelg az új nótbúk beszerzésének napja (már egy éve, de most tényleg), és nem tudom, milyen Linukc kerüljön rá. Ez mindig dilemma, kísérletezzek, vagy a régi, stabil, jól bevált 0.7.2+ beta testing pre-0.8 Archot toljam?

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.