Virtuális gépek vs. proprietary technika.

Genfi utazásom okán tehát Windows-telepítéssel aláztam meg magam és a laptopom. Eredetileg virtuális géppel akartam megvalósítani a feladatot: Qemu, majd ennek sikertelensége után VMWare Player, és csak miután mindennel buktam, tettem fel végül az eddig nyolc évfolyamnyi South Park-nak fenntartott 10 gigás partícióra az XP-t — natívan, úgymond. Röviden végigrombolnék ezeken a tapasztalatokon, amíg el nem felejtem, csak hogy meglegyen.

  • Elsőnek a Qemu.
    Pozitívumai a magasabb geek factor (© Frank), a szuper konzol mód (Alt+2-vel átváltasz konzolra és pötyögöd be, amit akarsz: pl. USB eszközt hozzáadni, ilyesmi, sweet!).
    Negatívuma kicsit több van: ha eltekintünk attól, hogy minden geekessége ellenére ez sem szabad szoftver (sőt — irónia — francia!), akkor is tetűlassú, még a kqemu kernel accelerator modullal is (egy szabad szoftvertől még csak-csak elfogadnánk ezt, mondván, majd idővel jobbá teszik a szabad fejlesztők); az USB alrendszer telepedése közben (a new device popupoknál) kétszer fagyott rám (ha egyszer sikerült feltenni, utána okés), utána is random… A rögtön indulás utáni “Win32 host process has quit unexpectedly” hibaüzenet kb. minden második alkalommal megtisztelt, ráadásul valamiért a panel grafikai beállításai random változtak a rövid használat során. A felbontás fix 4:3-as arány, ami a 16:9-es laptopon elég hülyén néz ki. A Blackberry-t nem tudtam életre lehelni, a kezelőszoftver telepítése közben többször volt kékhalál, illetve fagyi (nem is mertem fullscreenben küldeni: nagyon rémisztő, amikor fullscreenben arcon csap egy BSOD), cserébe amikor végre feltelepedett, folyton 100% CPU használattal gyászolt be – magát az eszközt ugyan felismerte a Windows (legalábbis felpoppant, hogy “New USB Device: RIM blabla”), de nem tudott vele mit kezdeni. (De erről majd még később.)
  • És akkor a fallback opció, a VMWare Workstation.
    Arch-ban csak AUR alól elérhető (ami persze bőven elég), a Blackberry szoftver természetesen csont nélkül felment, de az eszközt magát ez se tudta beilleszteni: az underlying Arch USB alrendszerének állapotától (azzal próbálkoztam, hogy csak USB 1.1, illetve csak USB 2 modult tartok bent, illetve udev-et is lelőttem) és a .vmx config széthackektől függően hol egyáltalán nem látta, hol 2 másodpercenként dobálta és csatolta fel újra – a szoftver természetesen ezzel egyik esetben sem tudott mit kezdeni. Az én szempontomból pozitívum, hogy a VMWare szétlogolja az agyát, ami nagyban megkönnyítette a hiba-, illetve megoldáskeresést (nagyon jó felhasználói fórumai vannak egyébként, gyártó által támogatva, érdemes túrni őket), és végső soron segített megtanulnom, hogy a Blackberry és a Virtualizáció diszjunkt fogalmak. Kizáró probléma viszont VMWare esetében, hogy nem tud virtuális ethernet eszközt bridge-elni wifi eszközre, sejtem, hogy ez csak az Atheros féle wifi0+ath0 felállásban van így, de hát az bőven elég, hogy “pacman -Rns”-re adjam a fejem, at the end of the day.

A VMWare hivatalos álláspontja egyébként a Blackberryvel kapcsolatban az, hogy vagy megy, vagy nem, tessék próbálkozni. Amennyire értettem a dolgot, a Blackberry túl gyorsan kommunikál és nem szabvány USB parancsokkal, ami némileg odabasz az ilyesmi virtualizációknak – egy megoldás lehet (szerintük) keresztülküldeni a jelet egy (hardware) USB 1.1 HUB-on, az lelassítja annyira a kommunikációt, hogy az alacsonyszintű USB fölött a VMWare-ben futtatott Windows alrendszere (is) el tudja csípni a jelet. De ezzel a részével már annyira nem foglalkoztam (ki se próbáltam), a virtualizációs megoldást elbukottnak tekintettem. Fontos megjegyezni, hogy a bukás nem a virtualizásiós rétegek hibája, hanem a kizárólag saját proprietary protokollján kommunikálni hajlandó Blackberry-é, amit nem akarnak megnyitni se, így kizárt, hogy a közeljövőben a linuxosok nyugodtan beruházhatnak egy ilyenbe.

Este 11-re már a GTA San Andreas is ott volt az újonnan telepített Windowson. Sajnos 10 GB-ba nem fér bele az audio része a programnak, így autóba beszálláskor felpörgeti a DVD-t a zene miatt – gondolhatod, milyen sebessége van ennek egy laptop esetében. Azóta viszont rájöttem, hogy hogy lehet majd ezt kikapcsolni, úgyhogy nagy leszek – minden más tekintetben tökéletes sebességgel játszható az elvileg gyengus laptopon a GTA, nagyon el vagyok ragadtatva tőle. (Egy ideig bérelt helye van ezért a Windowsnak a gépen.) Ezen a ponton már sajnálom, hogy a múltkori mentett állásomat letöröltem, most meg kezdhetem elölről építeni a karaktert.

Ezen a ponton még azt jegyezném meg, hogy mielőtt különösebben bármit tehettem volna ellene, a Windows Wifidrivere megtalálta az egyik szomszédom teljesen nyitott wifi hálózatát és azon nyomban csatlakozott is rá; a Firefoxot ezen keresztül kezdtem el letölteni, de aztán olyan lassú volt a link (ilyen <10 Kbps), hogy inkább megszakítottam. A morális tanulság ebből az, hogy a DSL mindenhol gyors, de a leggyorsabb otthon.

6 thoughts on “Virtuális gépek vs. proprietary technika.”

  1. Wmware Server jóság, nem Workstation, nem Player.

    Nekem igenis hagyja magát ath0-ra bridge-elni, csakazértis kipróbáltam most. (Feltételezem, ugyanaz az Arch verziónk van :-) )

    Elnézést továbbá, ha a nyilvánvalóval hozakodom elő, de persze csak akkor mennek az USB-s cuccok vmware alól, ha a Linux nem kapja el őket, nem tölt be hozzá drivert, stb.

  2. légyszi a VMWare-eseknek is ezt az okosságot, hátha eddig nem jutott eszükbe :)
    (nota bene, ha mutatsz nekem linuxot ami betölti a drivert a blackberryhez, leborulok :))

  3. Melyik okosságot? Az első kettőt ők is tudják, a harmadikat meg náluk olvastam :-)
    Soha nem volt blackberrym, csak arra gondoltam, usb mass storage-ként vagy valamiként nem akarja-e (tévesen) betölteni…
    De bocsánatodért esedezem a nyilvánvaló kérdésért, csak azt gondoltam, ha az első két pontot elqrtad, akkor talán a harmadikat is :-D

  4. nem nevezném elkúrásnak azt, amikor leírok két tényt:
    1. VMWare Playert használtam
    2. nem tudta bridge-elni az eszközt ath0-ra

    egyébként ha kicsit átolvasod a postot, akkor a nyilvánvalót (ti. hogy vigyázni kell, hogy ne kapja el az usb alrendszer az eszközt) le is parsolhatod belőle, lásd még udev és a haverok :)

  5. Jól van már, csak tréééééééfáltam!… :-)

    Ok, vmware playert használtál, csak nem értettem, miért, de biztos jó okos volt rá.
    Nem tudom, miért nem tudta bridgelni, ezek szerint beteg a player és a workstation, a server mindenesetre jó és bridgel ath0ra.
    Az udev lelövéséből még nem következik egyértelműen, hogy semmi nem ül rá, én például amit lehet, nem modulba teszek, hanem direktben belenyomom a kernelbe.

    Uff

  6. 1. amennyire tudom, a WkStation/Player és a Server között architekturális különbségek is vannak.
    2. stock kernelt használok, ami mindent modulba tesz, és believe me, csekkoltam logokat, nem tölt be hozzá modult. (már rég NetBSD futna rajta, ha pl. mass storage device-ként felismerné a Linux :))

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.