GPS, wholesale.

  1. Nem akar nekem egy hétre kölcsönadni valaki egy autós GPS-t, amiben van Ausztria térkép? Pénteken lesz egy tripem Gerlitzenről Graz-ba, amit végülis papírral is, de ha lenne egy GPS… (Ami nekünk van officéban, az remek, de sajnos csak káeuropéer térkép van benne, az meg ugye véget ér a magyar határnál – és nem keleten…
  2. Van eladó Pinnacle Miro PCTV sztereó tévé- és rádiótuner zsugám – igenjóféle bt878-as chip van rajta, full Linux támogatottság a kernelszinten. Hozzá távirányító, sorosportos IrDA port (amit természetesen Linux alatt arra használsz, amire akarsz), ha most megveszi, ajándékba adjuk az elemet a távirányítóba.

Filmélmény: Where the Buffalo Roam.

Tegnap megnéztem a Where the Buffalo Roam-ot. A tájékozatlanok kedvéért (én is az voltam) Hunter S. Thompson (és műve) alapján készült a flick, Bill Murray főszereplésével, Neil Young zenéjével, meg ilyesmi.

Ettől még nem lesz jó a film, csak a jómodorom miatt nem aludtam el, meg azért, mert érdekelt, hogy miről szól ez a gonzo-köcsögség. Hát megmondom: arról, hogy a 60-as, 70-es évek Amerikájában ugyanakkora paranoia volt a rendszerben, mint ma, csak nem “terrorism”, meg “weapons of mass destruction” voltak a buzzwordök, hanem a hippikultúra, drogok, fiatalok. (Az elnökük meg ugyanakkora fasz volt, mint ma. Azt hiszem az USA predesztinálva van arra, hogy “land of the free” image mögött egy begyöpösödött paranoid társadalom legyen, teljesen menthetetlen vezetőkkel. Nincs mitől félnünk.)

Aztán erre jön egy ilyen “gonzo”-újságíró, aki sportot űz abból, hogy drogozik és csatak részegen vezet, és hogy a népszerűségét kihasználva leszarhatja azt, hogy mivel bízták meg. Éljen.

Delete file? Yes.

24 karátos szerver – not!

Ó igen, ez ki is maradt: ki adatott javítanom Worlkukot holmi szerverügyben. Van úgy, hogy az ember téved, egy két Itanium procis HP Integrity vas 48 giga rammal, 2 fiber vezérlővel és 24×7-es supporttal ellátott HPUX-szal (és ki tudja még mivel van kitömve) bizony 80 ezze, és nem forintban, hanem dollárban. (Vettek mellé háromszázmillióért adattárat is – az is jogos.)

A dolog érdekessége egyébként a kommentek böngészése – ez az, amit egyébként sose csinálnék (az Isten ideje nem elég…), és egyáltalán nem irigylem Árpádot, hogy neki kvázi munkaköri kötelesség.

A kommentelők egyik része az, aki az első mondat, illetve esetünkben a beillesztett kép alapján kommentel, még azután is, hogy W update-elte a postot, és bizony ott van a disclaimer: tévedett. Az ilyen figurák beírják, hogy “na valakinek megint új autója lett”, stb., aztán a végtelenségig lehet velük vitázni, hogy higgyék el, hogy ez ennyi. Nem is feltétlenül azért, mert nem értik meg (persze van, aki a veszett ügyét is védi vadul – az ember kognitív disszonanciában is ember, sőt, főleg attól az), hanem azért, mert mint az Egri Csillagok ostromjelenetében (fiatalabbaknak: Gyűrűk Ura 2, Helm szoros jelenet): jönnek az újak, megszámlálatlanul, és tájékozatlanul, mert persze aki a postot nem olvassa végig, az a kommenteket se.

A másik része pedig az, aki totál elviszi offba a kommentek fonalát, így lesz aztán szó végül a Men In Black-ről, meg isten tudja még miről. Az ilyeneket eleve nem értem, mert ők kommunikálnak egymással a kommentek között, vagyis egészen biztos, hogy elolvassák a sokszáh kommentet, aztán írnak, aztán megint elolvassák, megint írnak… Melyik az a munkahely, ahol gyakorlatilag egész nap csak kommenteket lehet olvasgatni-írogatni? (Tudom, köz- és állami szféra.)

Mondom: egyrészt thank god, hogy nem kell nekem kommenteket bújni – másrészt őszinte és mély tiszteletem a kommentelőknek. Ja nem: Árpádnak.