Seiko.

Hogy valami pozitívum is legyen a napban, sok-sok heti agglegényélet nyomait számoltam fel ma:

  • mosogattam (majdhogynem ütvefúróval, a sokhetes kávémaradvány kemény harcos);
  • takarítottam (a galérián is, bár felmosni nem tudtam, mert elfogyott a hozzá való lötyi);
  • mostam (ágyneműt is!);
  • udvariasan megmagyaráztam az előkerült japán alakulatnak, hogy a nagy háborúnak vége, Seiko tábornok ma már karórákat gyárt;
  • összeszedtem és kivittem a szemetet (pedig már úgy összeszoktunk a sörös- és pizzásdobozok kicsiny civilizációjával);
  • hátravan még a hűtő rendbe szedése, ami szintén különféle alternatív evolúciós próbálkozások (pl. kecskesajt-állatka, vajkrém) eltaposásával fog járni (istent játszom).

Bringafregoli még mindig nincs a helyén, most viszont jelenésem van a Promenádban, és még zuhi is!

Not my da.

Kezdődött azzal, hogy a kurva galambok leellettek a lichthofban és ezért most kisgalambok csivitelnek kaját követelve, amikor épp nincs otthon a mutter. Hangosak.

Ja faszt. Azzal kezdődött, hogy kifogytam otthon kávéból, így a bootolás kicsit lassan ment, még a galambok segítségével is.

Aztán folytatódott egy sikeres faxszerver-teszteléssel, ez oké, viszont a gép kicsit hiányos, ezért még extra melót igényel.

Aztán a telefonom folyton lemerül, mert útközben ugyebár kívülről van mountolva a zsák hevederére, és kihűl az akksi.

Aztán Nagyi palacsintázóban ittam kávét, ettem palacsintát, ez oké, viszont az odaúton sikerült összetalálkoznom a Tapló Hétvégi Omegással, aki a szabályosan közlekedő bringások ledudálásából csinál viccet. Nem zavart különösebben, de később amikor főszereplős ablakon-benézést eszközöltem (mert persze utolértem aztán), majdnem (de csak majdnem) nekimentem az előtte haladó szerencsétlen C5-nek, amitől meg az egész benézés burleszkbe fordult és én éreztem magam hülyén a végén.

Viszont mivel reggel olyan lassan bootoltam a kávé hiánya miatt, valamint mivel a telefonom (benne az egyetlen órámmal) lemerült és emiatt boldog időtlenségben gurultam keresztbe-kasul a városban, sikerült az utolsó 10 percet elcsípnem a farsangból és nem találkozni se Magwassal, se Ágival – nem is fotóztam végül semmit, majd legközelebb.

És még ez a kurva “y” karakter is lemaradt a címből, mondom, hogy not my day.

A pozitív eredő vektor annak köszönhető, hogy az idő gyönyörű és bringáztam egy jót, nem sietve, nyugodtan.

Update: Dobjon hozzá egy számítógépház-csavarozás közben beakadt/felszakadt körömágyat, főúr.