Disclaimer: nem voltam sose nagy rajongója a nyitott autóknak. Nem láttam értelmét annak, hogy lefújja a hajadat a szél (milyen hajamat), megfelelő időjárás esetén napszúrást kapj, cserébe olyan autót vezess, ami 200 kilóval nehezebb a szériaváltozatnál és nyeklik-nyaklik a megfelelő merevítés hiánya miatt. Nos, az elmúlt hétvége sokat formálta a nézeteimet.
Történt ugyanis, hogy kaptam egy Renault Mégane CC-t, péntektől hétfőig, “tesztelni”. (Kipróbálni, igaziból.)
Több szempontból szerencsénk volt az időpontválasztással: egyrészt kabriózni városban hülyeség (tudtad-e pl. hogy a kabriókba be szokás pisálni piros lámpánál?), a bácshegyi partimeghívás viszont, kicsit módosított útvonallal tökéletes kabriózós program. Másrészt pont ideális időjárásunk volt: péntek este krémesen felhős, szombaton nem-túl-meleg napos, vasárnap pedig egy kiadós éjszakai esőzés után friss, kicsit felhős — fincsi!
Kezdjük a külsővel: az autó gyönyörű. Persze az egész második generációs Mégane sorozat szép, de akkor is: gyönyörű. Kicsit segges a behajtogatott Karmann-féle keménytető és a tetőmechanika miatt, ezt szokni kell, de letisztult és dinamikus. Az, hogy nincs B oszlop, illetve hogy nincs keret az oldalsó ablakok körül, nagyon állatul néz ki, és lévén, hogy a teteje üvegből van, akkor is baromi jó a kilátás belőle, ha fent van a tető.
A belső tér olyan franciásan stílusos. A világos kárpit szép (a világos szőnyeg meg hülyeség, mert gyorsan koszolódik), a műszerfal tiszta (és rendes mutatók vannak rajta, nem ronda LCD, á la francia űrhajódizájn), puhított könyöktámasz mindkét oldalon (musthave!), alattuk tárolók. (És és és: üveg- és pohártartók a középkonzolon és a térképzsebben!) A hely 2 személynek bőséges (itt is fel tudom tenni a lábamat), többen meg ne üljenek bele. Az ajtók pedig óriásiak, a végük bőven az első ülés támlája mögött van: vigyázni kell, hova állsz be, lehet, hogy nem tudsz majd kiszállni, vagy csak irtózatos bénázás árán, ami azért elég hülyén néz ki egy ilyen autónál.
Ahogy én látom, az egész gép a kabriózós élmény köré épül, és ennek tökéletesen meg is felel: ennek nem nyomod ki a szemét, nem ralizol, és nem gyorsulsz lámpától lámpáig. (Többnyire, heh…) Ezzel 70-90 körül, kanyargós vidéki utakon mész lehajtott tetővel, melletted a gyönyörű nő, és talán még a zene se szól. Így aztán kapsz egy nagyon puha kormányt (az egy ujjal tekerős fajta), és egy lágy rugózást, ami sokkal ringatósabb vezetést ad, mint a Leon. A tempomat…
Tudta-e Ön?
A tempomat eredetileg az istenek exkluzív játékszere volt. Prométheusz, látván hogy mekkora csöcs fícsör ez, lehozta a tempomatot az embereknek. Igen, a tűz-sztori nem igaz, azt Steven Seagal-tól kaptuk. A tempomat volt Prométheusz szenvedésének oka, viszont mivel az embereknek még vagy 2000 évig lövésük se volt, hogy mi az a tempomat, Prométheuszt egy mondva csinált okkal tették hűvösre.
Szóval a tempomat az istenek ajándéka, és nem tudok betelni vele: a nyugis vezetési élmény elképzelhetetlen nélküle, és én ezt szeretem: a nyugit. Persze, a fogyasztásnak is jót tesz, és az is igaz, hogy sokkal kevésbé léped át vele a sebességkorlátozást (éppenséggel megtehetnéd: azért az 1.9 dCi a maga 130 lóerejével és a 300 Nm nyomatékkal húz rendesen), de a lényeg az, hogy elvehetem a lábamat a gázról. (Ami azt illeti, a Honda Civic után a Mégane CC volt az utolsó csepp a pohárban, és be is rendeltem egy tempomat upgrade-et a Leonba is. Nem fogok 7000 kilométert levezetni nélküle, ha egy mód van rá.) Fura, hogy a tempomat gombjai nincsenek kivilágítva, és a minőségük se az, mint a többi gombé — olyan, mintha utólag szerelték volna be. (Ha már a gomboknál tartunk: az ablaklehúzóból hiányolom az egy gombnyomásra lehaladó ablakot.)
A nyeklés-nyaklás érezhető, de nem zavaró. Még csukott tetőnél is hallani, ahogy az ablakok mozognak egy-egy huplin. A tetőt lenyitod kb. 10 másodperc alatt, akkor meg egyszerre nem lesz érdekes, hogy nyaklik: suhansz, és nem érdekel. Egészen fura dolog a nyitott tetővel autózás: nincs fölötted semmi, ha felnézel látod a felhőket (különösen utasként ajánlott hátrahajtani az ülést és nézni őket menet közben), érzed a kinti szagokat, direkt irányokból hallod a kinti eseményeket. Ez városban rossz, vidéken egészen kiváló élmény, sose gondoltam volna. A bácshegyi út után lenyitott tetővel megraktuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot, na azt például terápiásan kötelezővé tenném.
És persze adottak a nyugihoz szükséges egyéb dolgok: automata fényszórók, automata ablaktörlő, sötétedős visszapillantó, kormányról vezérelt rádió. A középkonzolon ott a szivargyújtó (azt bezzeg kivilágítják), nincs eldugva, ami jól jött: csak indulás után vettem észre, hogy a BlackBerry már pirosban van akksitöltésileg, így aztán egy impulzívvásárol Motorola szivargyújtó-to-USB töltővel kényelmesen tudtam tölteni. (A Leonban eldugják, ki kell nyitni hozzá egy ajtót, ami hazavágja a középkonzol tárolókapacitását.) Az ülések kényelmesek, az oldaltartás jobb, mint a Leonomban a “sportos” ülések.
Komoly negatívumot (talán az árán kívül: a modell, ami nálam volt, 7 milla körül van) nem nagyon tudok mondani: a váltó szar, de simán lehet a tesztautó hibája. Az, hogy nincs hely hátul, nem hiba — fícsör. A csomagtartóba pedig még az előttem álló 3 hetes túrára is simán beférnék. Nem nagy, de tökéletesen elegendő: bőrönd, fotóscucc, laptopucc, hálózsákok.
A legdurvább pedig az, hogy ez a kabrió-dolog működik! Az, hogy én lelkes voltam, még a legkevesebb. De még a Bácshegy-féle alterglob-zöld érzülető barátaim is megcsodálták, beleültek, le kellett nyitni… Még Ubi is!
Röviden: élmény volt. Megszerettem ezt a kabrió dolgot, és nem utasítanám vissza, ha valaki megdobna eggyel, wink-wink.
marpedig az ablaklehuzas impulziv :)
…it means – gombnyomasra teljesen le- es fol halad.
…ráadásul (a sedanban legalábbis) elöl-hátul az. Mondjuk ezt a kereskedö sem tudta.
A kabrióról nem tudok nyilatkozni, de a nemkabrió kb ugyanaz, mint a Thalia, csak valamivel többért: ingyen sem kéne kategória, bár ez lehet egyéni defektem is…