Most épp úgy látom, hogy minimális beállításokkal jó lesz nekem ez a Compiz dolog. Konkrétan a transzparenciát használom belőle: termináloknál még jól is jöhet. Ezen kívül bent maradt az árnyék és az új ablak effekt, csak 300 ms helyett talán 150-re szedtem le — azért azt se szeretném, hogy a nagy csillogás-villogással menjen el a napom.
Hogy ez pillanatnyi elmezavar, vagy tényleg így marad, nem tudom, de nem lassítja a gépet, és — átállított időtartamokkal — nem lassít engem se.
Itt a vége, 2008 februártól nincs többé Netscape Navigator.
Elékszel? Kilencvenes évek, Windows 3.11 (Windows for Workgroups, baby! a Win95 még way too bloated a 486SLC-re), suli után haza, pattintani a Trumpet Winsock-ot (mert a Windowsnak nem volt PPP kliense), aztán amikor az egyetemi betárcsázós kapcsolat felépült végre (9600 bps talán?), akkor pattanhat a Netscape Gold — volt idő, hogy még a Newsgroup-olvasóját (archívuma a deja.com-on, ugyebár) is használtam, good times!
(Szabad szoftverről, Linuxról akkor még nem sok fogalmam volt — a leselejtezett egyetemi HP NetServer LM-et csak később vettem meg (2 db. 5000 forintért), és majd csak arra pattant a SuSE, aztán Debian Slink, bár egyetemen már konfigoltam egy FVWM-et magamnak…)
Mi a te Netscape sztorid?
Tegnap este beültünk a Woody Allen koncertre. Jó volt, bár ilyen zenét természetesen eredeti közegben, de legalábbis egy maximum 400 fős kocsmában kell hallgatni. Woody Allen szégyenlős, aranyos, a banjo-s faszi (nevét nem tudom, de ő a zenekarvezető) zseniális. A magyar 1-re és 3-ra tapsolástól (tudod, dáridó style) testületileg hülyét kaptunk, mi viszi rá az embereket ilyesmire?
És persze köszi Julnak a szülinapi ajiért! (wink)
(Most pedig Ágnes Vanillát hallgatunk, és jó.)