Nap: 2007. december 5.

2 ok, amiért otthagyom a Citibankot. (Ha sikerül.)

  1. Egyből a nyelvválasztás után elkezdik tolni a “hadd ajánljuk figyelmébe csikekopasztók számára kialakított hitelkosntrukciónkat” szöveget. Figyelj jól, Citibank: NEM ÉRDEKEL. Ha akarom, meghallgatom a menüpont alatt.
  2. Cserébe amikor “személyi bankárommal” (a callcenteres biorobottal) akarok beszélni, akkor “a várakozási idő… több, mint két perc” – kb. 10 percen át. (Végülis nem hazudnak: a fél óra is több, mint két perc.) Go fuck yourself, might wanna sleep some.

Persze eddig nem bírtam kivárni azt a több, mint két percet, úgyhogy a MasterCard felmondás várat magára.

Ugyanezen vonalak mentén egyre valószínűbb, hogy végre tényleg dobbantok az OTP-től: ma járt le két lekötésem, és nem tudtam őket újra lekötni, mert a netes rendszer halott volt. Lehet, hogy a sors üzenete: lee, menj el az otépébe, vedd ki a pénzed, aztán menj át egy CIB fiókba, és nyiss számlát. Még az is lehet, hogy hallgatok rá.

Hadd zárjam gondolataim fonalát ismeretlen költő próbateremben papírra vetett soraival:

A word of caution.

Note to self, és mindenkinek, aki szereti.

Nem árt emlékezni, hogy a Miro Bittorrent protokollon zúzza a videokat. Ez főleg akkor lehet necces, amikor Vodafone neted van, ami korlátlan és átalánydíjas – mindaddig, amíg nem bittorrentezel, amikor is 5 giga a korlát és fölötte vastagon fog a piros számlázócerka. Nem ártana egy “Offline” gomb a kezelőfelületre: amikor netkávézóban vagy, vagy autóban, mobilneten lógva, ne szopasd magad be azzal, hogy megnézel egy korábban letöltött Diggnation adást, közben meg tolod felfele az adat. (Nálam most kereken 111 különböző adás van letöltve – hogy mikor fogom megnézni, az egyelőre rejtély.)

Szóval csak óvatosan.

Megjegyzem: az azért nem semmi, hogy a Miro 440 mega (megabájt!) virtuális, és 191 mega fizikai memóriát eszik. Greedy little bastard!

greedy