Nap: 2007. december 10.

Tegnapi messzeotthon látogatás meglepő fejleménye, hogy leemama beruházott egy tizennyolcezer forintos hang- és videolejátszó kütyübe. Kis iPod-replacement, 2 GB saját memória, plusz 2 GB micro SD, zseniálisan olcsón. (Azt hiszem a Sparban impulzívshoppingolta, konkrétan kefír helyett.) A videolejátszás egy 2″ (208×160 pixeles) kijelzőn történik, ami persze nem egy Dolby surround HDTV megoldás, de arra, hogy tömegközlekedésen, sítúrán (Franciaországba menet) ne und halálra magadat (miközben a busz tévéjén dél-koreai szürreális western megy a veled utazó esztétika szakos haver-haverja jóvoltából), tökéletes: 4 gigára teljes South Park évadok ráférnek, vagy a Miro műsorok, amire itthon nem volt időd. (Én most 91 unseen feed elemnél tartok…) Jelenleg ott tartok, hogy (mivel se bringán, se autóban nem nagyon tudok videózni/zenét hallgatni) próbálom jusztifikálni magamnak, hogy miért van szükségem nekem is egy ilyenre.

A kütyü érdekessége a mi szempontunkból, hogy saját videoformátuma van, amit a ffmpeg (és a többi szintén zseniális Linuxos konvertáló eszköz) alapból nem ismer, a gyári CD-n biztosított konvertálóprogram pedig (allegedly) egy rakás szar, és hát persze Windows only. A formátum politikai hátterében az áll, hogy az ilyen eszközöket gyártó kínai cégek nem akarták kifizetni a kis mobilformátumokhoz kapcsolódó díjakat, ezért fogták magukat és kifejlesztették a saját formátumukat.

A formátum AMV, vagy MTV néven fut, és bár nem triviális, remek eszközök vannak hozzá Linuxon. Olcsó “MP4”-lejátszók és a Linux. részletei…