Végre lezárult Jul karácsonyi (!) ajándékának kálváriája.
Az egész ott kezdődött, hogy kitiltottam az asztali gépeket (a nagy, zajos, ronda asztali gépeket) a lakásból. Volt szerencsém (melyik geeknek nem) pár évig egy (két) szerver (darabja átlag 5 vincsivel) mellett aludni (még egy zárójel), és ezért (vagy másért) mára (az átlagnál) érzékenyebb lettem az éjszakai neszekre: (megfelelő lelkiállapotban) a bedugva felejtett telefontöltő (magas frekvenciás sziszegés), a ledes irányjelzővel szerelt falikapcsoló (magas frekvenciás ciccegés), és hasonló zajok elég rossz hatással bírnak lenni a nyugalmamra — és akkor a nyoolról még nem szóltam.
(Lenne még pár dolog, amit szívem szerint kitiltanék: tápkábelek, telefontöltők, hangfalkábelek… Ha “-kábel” a vége, én kitiltanám.)
Asztali gép tehát kizárva, Julnak viszont tervezni kell, arra meg a laptop enyhén szólva nem a legmegfelelőbb választás a maga korlátaival, amikbe pedig egyre gyakrabban futott bele: kevés a proci, kicsi a vincsi… Kellett a kettő között valami megoldás.
Itt jönnek képbe a barebone PC-k: kicsik, általában a csendes üzem és a magas minőség fő tervezési szempont, a PC-k bővíthetőségét hozzák, és vannak köztük kifejezetten szépek.
(Aki ezen a ponton Mac Minit ajánlana (mert volt ilyen), felejtse el. Vagy még jobb, gondolkodjon el a bővíthetőség kérdésén, kezdve mondjuk a wifivel, VGA-val, vincsivel. Aztán jöhet a szoftverszett, és csak utána az árazás.)
Karácsony környékén volt egy sikerrel kecsegtető kűröm az Albacomppal és egy Asus Terminatorral, de aztán kiderült, hogy az ügy zavarosabb, mint gondoltam, a végeredmény pedig az lett, hogy nem kaphattam fekete Terminatort, ez pedig addigra showstopper probléma lett: Asus Terminator kizárva, pénz vissza, mindenki unboldog.
Aztán a héten megtaláltam az ultimate megoldást. Shuttle XPC, az új bútordarab. (Sokzárójeles.) részletei…