Diggnation, ágyból.

A nagy esőt szerencsére a Szimplában vészeltem át, de persze hazafele sárcsíkos lett a gatyó. Elkaptam Jul torokfájós-köhögősét, úgyhogy hazaérve (what a busy day, egyébként) ágyból néztem (megkésve) Diggnationt, amíg el nem aludtam. A 155. részben remek iPhone ellenreklám az arra fogékonyaknak: az új, 199 dolláros iPhone a 3 éves hűségnyilatkozatnak és az emelt díjaknak köszönhetően a második év végére drágább, mint a régi (a “drága”), mindemellett Alex rantel az “új” “funkciók” miatt (mint “enhanced battery life”, ami minden telefon esetében bullshit), de persze biatch, és venni fog egyet.

Ami ennél érdekesebb, az a Citibank hitelkártyáim története. Több hete már, hogy a Visa és Mastercard Citibank kártyám is “Elutasítva” üzenettel szopat, ha fizetni próbálok vele — le vannak tiltva, nem vitás. A mai napig kétszer próbáltam ezügyben hívni az ügyfélszolgálatot, ahol mindig egyből továbbkapcsoltak a titokzatos “illetékeshez”, akire aztán 10-15 percet vártam, majd (ember nem bírja ezt kivárni) bontottama vonalat — a mai napig, amikor is kivételesen nem kellett várni.

A kártyák letiltásának az oka: “nem voltak megadva a rendszerben elérhetőségek”. Ez persze több szempontból is érdekes:

  • Természetesen lakcímem volt a rendszerben, hiszen különben mi alapján küldték (mert küldték!) a kivonatokat? (De tényleg, mintha egy ideje nem küldenék.)
  • Telefonszám (mobil) is kellett legyen megadva, mert jött SMS a kártyahasználatról.

A Citibank rendszeréből tehát eltűnt a telefonszámom és a lakcímem, nem tudtak sehogy elérni, és azt tették, ami helyes: letiltották a kártyáimat. De vajon mi történt, amitől eltűnt? Adatvesztés? Betörés? Idegen civilizációk (pl. ukrán) támadása?