Csípős wtf.

Nem tűnik ez nagy dolognak, de nem emlékszem, hogy hasonlóan drasztikus magatartásváltozást valaha megfigyeltem volna magamon, ezért foglalkoztat. (De, egyet: 2002, Biskupice — nagyságrendnyi különbség.) Szóval mitől van az, hogy ennyire megszerettem a csípőset? Soha ezelőtt nem rendeltem csípős pizzát, most kétpofára tömtem magamba a paprikákat róla. Meg a green chili a kolbászhoz, meg a Jalapeno magában (ha lehetne kapni, de nem lehet), wtf?

7 hozzászólás “Csípős wtf.” bejegyzéshez

  1. Ajánlom a koreai konyhát, az garantáltan kielégít csípős ételek terén.
    Budapesten a legjobb az Arirang étterem.
    A weboldal nem a legjobb, de az ételek… Akárhányszor ott eszem, mintha Koreában ennék!

  2. Koreai?

    Max a kinchi-jük csíp, más nem nagyon.

    Sokkal idevágóbb a Thai, a Maláj, vagy az Indiai konyha, annak is a brutális zöld-csilis vetületei, sokszor még az ember füle is bedugul tőle. :)

  3. Hmm. Én két éve élek Koreában, de akkor lehet itt nem is koreai a konyha? Éppen a kimchi az, ami nem, illetve alig csíp.

  4. Én legtöbbet Szingapúrban eszek koreait, tehát nem teljesen autentikus, de kimchit akár reggelire is. :)

  5. Ahh, itt a kimchi az a standard reggeli rizzsel! :)
    Én szeretem és bírom is a csípőset, de van itt egy pár kaja, amitől megfekszem, annyira csíp! :)

  6. S mi lenne, ha őstermelőtől vásárolt magyar hegyes erős típusú paprikával próbálkoznál? Pl. ilyenből lecsó tojással, férfiasan.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.