Google Photos és AI.

Feltűnt már nektek, hogy a Google Photos milyen okos?

Feltöltöttem egy rakás régi fotót Google Photos-ba. Több, mint 25 ezret, konkrétan, az összeset, amit csináltam, amióta van digitális gépem (2002-től kezdődően.) Régen, amikor még százötvenen éltünk egy cipősdobozban az út közepén és napi huszonhat órát dolgoztunk a malomban, még olyan fényképezőket használtunk, amiben nem hogy 4G és ujjlenyomatolvasó, de még GPS sem volt, szóval a régi fotóim természetesen GPS koordináták nélkül voltak tárolva.

Azt eddig is tudtam, hogy a Google Photos pl. panorámát összefűz több fotóból, meg beforgatja őket, ha nincsenek beforgatva (ie. az ai megnézi a fotót és el tudja dönteni hogy el van forgatva egy portré vagy tájkép, ha nincs erre vonatkozó EXIF infó), meg az összes ilyen goodie-t. De ha nem töltöttem volna fel sokéves, GPS koordináta nélküli fotókat most, sosem tudtam volna meg, hogy

landmark detection

is van benne!

Vagyis adott egy fotó, ami EXIF-ben tárolt GPS koordinátát nem, de pl. magyar parlamentet, vagy valami hasonló közepesen népszerű épületet tartalmaz:

img_1131

A Google Photos manók ezt észreveszik, és előzékenyen odabiggyesztik a fotó mellé a koordinátát, egy “estimated location” megjegyzéssel. (És valóban, a Google Cloud Vision API oldal is említi: “Detect popular natural and man-made structures within an image.”)

Egészen verzatilisnek tűnik egyébként. Az Erzsébet-híd+Gellérthegy kombó simán megvan. Ebből:

img_1132

A kis “i” gombra kattentva ez lesz:

screenshot-2016-11-19_094722

De még egy olyan képet is be tud lőni, ahol a parlamentnek csak a kupolája látszik:

img_1193

Emlékeztek a Google Goggles-ra? Az tudott már relatíve régóta ilyesmit, nyilván az ai azóta is tanul, és egyre jobb lesz. Meg hát persze ott a Google reverse image search is, szóval mit vagyok meglepődve.

De azért amikor összeáll a technika és a feltöltött 25 ezer fotóból csinál egy rendezett galériát, helyesen beforgatott fotókkal, felismert lokációkkal, összefűzött panorámákkal, a végén pedig okosan még be is rendezi őket albumokba utazások szerint, az elég impresszív.

Utaztam.

Most mondd!…

Szóval egyrészt tényleg létezik a Samsung Note 7 tiltás a repülőkön, konkrétan online checkin közben (is) kifejezetten felhívják a figyelmedet, hogy ha NOte 7-ed van, azt még kikapcsolt állapotban sem viheted fel a gépre.

Másrészt a Schipholon (amszterdami reptér ugye, ejtsd: szkhkhkhkhiphhhhol) a departures terminálba belépve először meglepődtem, aztán hangosan felnevettem. Ahogy belépsz, ezt látod, életnagyságban:

Annyira élethű, hogy tényleg elhiszed hogy igazi; aztán ráguglizol, és rájössz, hogy nem az: egy Maarten Baas nevű művész munkája. Egyébként teljesen pontos, funkcionális óra, egy csavarral (see what I did there?).

Harmadrészt meg életemben először a London City-re repültem, a város közepére. Ez ugye arról nevezetes, hogy míg egy Lutonról (brrr…) vagy Gatwickről realisztikusan kb. 2-2,5 óra bejutni Londonba, és Heathrow-ról is 1-1,5, a City-ről tokkal-vonóval fél óra alatt (34 perc; mértem!) bent voltam a London Eye-nál. A Canary Wharf meg konkrétan 3 DLR és 2 metrómegállóra van, tippre negyed óra.

Emiatt míg pl. a Luton (brrr…) a vendégmunkások reptere és egy kisvárosi Volán buszállomás hangulatát árasztja, a City a napi business ingázók reptere, a falon tőzsdei árfolyamok futnak, és kb. mindenki öltönyben és poggyász nélkül csapatja. (Mert este úgyis hazamegy.)

A központi lokációt egyébként a londoniak természetesen utálják: a City Airport bár kicsi (egy kifutó az egész), de zajos, mert hát reptér. A környék, gondolom emiatt, kifejezetten lepukkant, ránézésre az ottani orosz közösség fellegvára, úgyhogy a DLR-en, metrón az öltönyös tömeg mellé betársul a csíkos adidas susinacis, kötekető réteg, igazán érdekes élmény. A bezárás tehát elvileg nem lenne rossz Londonnak, mert a terület amúgy nagyon értékes. Jay Foreman összefoglalja neked ha érdekel:

Ugyanakkor persze pont most, amikor még Heathrow-t is bővíteni fogják minden korábbi ígéret ellenére (ismét csak Jay Foreman kapcsolódó videóját tudnám ajánlani), nyilván nem fog ez bekövetkezni: miközben pl. Amszterdam (és Schiphol, ami simán bővíthető különösebb fájdalom nélkül), és gondolom még 3 másik nagyváros bármelyik pillanatban szívesen átveszi London szerepét mint európai (pontosítsunk: Európai Uniós) business hub, a brexit utáni Anglia nyilván foggal-körömmel fog ragaszkodni minden kicsi versenyelőnyéhez. (Itt teszem hozzá, hogy a Schipholról, ha nem számítjuk a leszálló repülő taxizását és a terminálon gyaloglást, 20 percen belül bent vagy a belvárosban, 25 perc alatt az üzleti negyedben.)

Mondjuk az kétségtelen, hogy a London City Airport nevét sokkal könnyebb kiejteni, mint azt, hogy szkhkhkhkhiphhhhol.

Shipspotting: “A”, avagy 300 millió dollárnyi luxustengeralattjáró.

Itt parkol az “A” Amszterdamban, most lőttem róla fotókat:

(Kis amszterdami közjáték, röviden elbeszélgettünk a szintén a hajót csodáló motoros rendőrrel hogy milyen szép hajó.)

300 millió dollár (állítólag), és ez a mókus a tulaj, kicsit klisés orosz milliárdos: energiaszektor, szibériai szén és erőművek, orosz állami kitüntetés (2016-ban, tehát még nem menekül), orosz exmodell, expopénekes feleség. Bár ez a csónak is elég extravagáns, a másik hajója, ami szintén “A” névre hallgat (mi lehet Andrey jelszava a számítógépén, I wonder) és szintén Philippe Starck munka, többet szerepelt a sajtóban:

White_Pearl_A_Seite

Emberünk ezenkívül megvett egy Harewood birtokot Angliában, valamint van egy villája Antibes-ben, amit ki mással is újíttathatott volna fel, mint Philippe Starck-kal. Elvégre Orbán Viktor is azt a gázszerelőt preferálja, aki egyszer már bejött, nem igaz?

Ja, csak emlékeztetőül, Philippe Starck kinek is tervezett még hajót? Ja, igen: Steve Jobs-nak.