The Gunfight at the AH Corral, avagy: lövöldöztek az ablakunk alatt.

Tegnap hajnalban Jullal arra lettünk figyelmesek, hogy lövöldöznek az ablakunk alatt. Eufemizálok persze: 120-as pulzussal ébredtünk arra, hogy LÖVÖLDÖZNEKBAZMEG AZ ABLAKUNK ALATT.

A tények: hajnali 5 körül valakik megpróbálták az IJburglaanon levő Albert Heijn (helyi közért) falában lévő Rabobank ATM-et kirobbantani a helyéről. Az eszköz körbedinamitozásáig jutottak, amikor megjelentek a rendőrök, akikre kétszer rájuk is lőttek kiskaliberű fegyverrel, amire a rendőrök berágtak, és nagykaliberű automata fegyverekkel visszalőttek. Most hazafelé jövet láttam egy golyónyomot a pékség ablakában, egyet-egyet pedig a bringabolt és a fodrászüzlet ablakában — ez a két bolt konkrétan a mi lakásunk alatt van, meg a teraszunk alatt. A lövöldözés persze kiabálással járt, aztán megjelent a hadsereg (a bomba miatt), és fél órán át ott körözött a fejünk felett a helikopter. Senki nem sérült meg, a rendőrök 5 bűnözőt fogtak el.

Tanulságok:

  • A rendőrszég hatékony. Nem tudom hogy tudták meg, hogy mi van készülőben, de az ATM-rablók a bomba felillesztéséig jutottak, amikor megjelentek. Azt pedig máskor is tapasztaltam, hogy általában (magyar ízlésnek) túlbiztosítják a területet, de persze ilyenkor örülünk ennek. (Amikor nincs para, akkor pedig láthatlanok.)
  • Ez nem az USA: nem lőttek le senkit, pedig hát basszus lőttek rájuk. Mind az 5 bűnöző bíróság elé fog állni.
  • IJburg igazából egy kis falu. Az első infót persze Twitteren szereztem be (de már azt is az IJburgTV-től), de aztán reggeli futásom előtt összefutottam Rudival, a házmesterrel, aki természetesen addigra mindent tudott. Min-dent. Juliékra suliba menet ráköszönt a megnövelt rendőri jelenlétet képviselő rendőr, és alapvetően az élet már délelőtt visszatért a megszokott kerékvágásba.

Ja: az ATM-et kiszerelték az Albert Heijn falából. Biztos ami biztos.

Vettünk egy lakást.

Nem jelentkeztem egy ideje, ennek számos oka van, leginkább munkával, sok munkával… kapcsolatos. Úgyhogy nem is tudtam elmesélni, hogy

vettünk egy lakást,

beléptünk a holland ingatlantulajdonosok víg táborába.

A lakásvásárlásunk elég szerencsésnek mondható, több okból.

  1. Egyrészt tavaly december 31-ig a lakás értékének 102%-ára lehetett felvenni hitelt. Igen, 102: a vételár, and then some, a költségekre… meg sonkás szendvicsre. Idén már csak 101%-ot lehetne felvenni, jövőre már csak 100-at. Mi tavaly december 27-én adtuk be a hitelkérelme(ke)t, úgyhogy ugyan idén télték meg, de még a tavaly szabályozás alapján. Ez az 1% a mi esetünkben több ezer Eurót jelent. (Ne gondold, hogy ez ettől ilyen túlköltekezős sztori: a bank eléggé megnézi kinek ad hitelt, ha úgy látja hogy ezzel gondba sodrod magad, nem ad, mint ahogy lakást se bérelhetsz erődön felül. Egyszerűen nem fogják neked kiadni. Ide kapcsolódik, hogy vannak hitelképességet rontó tényezők, mint pl. második hitel. Emiatt nekünk, mielőtt felvettük a lakáshitelt, ki kellett fizetni az autóra felvett hitelt — zsebből. Úgyhogy a lakástulajdonosság mellé autótulajdonosok is lettünk. A másik para a corporate AmEx-em volt (aminek egyébként a világon semmi hasznát nem látom, csak a baj van vele), de szerencsére kiderült, hogy hogy a hitelkártya jellegű hitelkeretek nem rontják a hitelképességet.)
  2. Aztán: azt a lakást vettük meg, amit addig béreltünk. Ez azért jó, mert Amszterdamban a lakáspiac ugyebár “seller’s market”, kevés ingatlanra sok a vevő, ezért a piacon megpörgetett kecók általában 10-15%-kal kikiáltási ár fölött mennek el. A mi esetünkben viszont két lehetőség volt: vagy megvesszük “kikiáltási áron”, vagy béreljük tovább — tenderről szó sem lehetett.
  3. A “kikiáltási ár” egyébként a piaci érték alatt volt, nem is kevéssel. (14%-kal, most kiszámoltam.) Ennek az az oka, hogy egy ingatlanokkal foglalkozó cég befektetésként vette anno ezt a lakást, most pedig valamennyi profittal túladtak rajta; de nem állt érdekükben nagyon alkudozni. (A piaci értéket onnan tudjuk, hogy természetesen a hitelelbírálási folyamat részeként fel kell becsültetni a lakás értékét.)
  4. A fenti 14%-os jóirányú diszkrepancia miatt pedig az ING-nél a hitelünkkel is egy jobb besorolásba kerültünk, és így alacsonyabb kamattal kapjuk a hitelt. (Ez a kamat egyébként, magyarországi hitelesek kapaszkodjatok, 2,09%, 10 évre garantálva.)
  5. Végül pedig: a fentiek miatt a lakással kapcsolatos havi költségeink adókedvezmény és egyéb nyalánkságok miatt kicsit alacsonyabbra jönnek ki, mint ha ugyanezt a lakást bérelnénk.

Fun fact egyébként: Hollandiában a “lakásod alatti telek” (mi az első emeleten lakunk, szóval jó bonyolult ezt felfogni) a legtöbb esetben nem a te tulajdonod, hanem a városé; tőlük “bérled”, de ez egy örökölhető bérlet, Erfpacht névre hallgat. Nekünk 2053-ig ki van fizetve, van aki évente fizetgeti. Elvileg a telek értéke alapján időnként korrigálják, és nagyon elvileg vissza is vonhatnák (nyilván nem teszik.) Most megy a vita arról, hogy legyen lehetőség örökös földbérletet váltani, ezen a hollandok többnyire fel vannak háborodva. Én elolvastam a tervezetet és őszintén nem értem miért, amennyire értem leginkább az a probléma, hogy ez (úgymond’) kiszámíthatatlan jogi környezetet teremt, mert micsoda dolog, hogy a hatalom csak úgy párszázévente változtatgatja az ingatlanokkal kapcsolatos törvényeket, 2400-ban mit találnak majd ki, hogy a helyi önkormányzatok saját adókat vethetnek ki?! Ez persze egyrészt lol, ha jól tudom 15 bekezdésnyi polgári törvény vonatkozik az ingatlanokra, másrészt rotflmaocetung, magyarként ez nyilván egy nem értelmezhető white people problem.

Maga a lakásvásárlás folyamata egyébként többnyire ugyanolyan, mint Magyarországon: kérsz egy ajánlatot, kapsz egy ajánlatot, kérsz a banktól egy hitelképesség-vizsgálatot, ha ez megvan, kötsz egy előszerződést, majdazzal kérsz egy hitelelbírálást a lakás ára-értéke függvényében. Amikor ez megvan, megköttetik a végleges adásvétel- és hitelszerződés, bejegyeznek a Kadasterbe, rádszáll a VvE (a lakóközösség megnevezése) tagság ügyében, és kész vagy.

Az érdekességek a részletekben rejlenek:

  • Egyrészt a szerződés több, mint 20 oldal, és olyan dolgokat tartalmaz, hogy pl. milyen a VvE anyagi helyzete, kimutatással, banki egyenleggel. Teljesen jogos, elvégre egy gyenge vagy szegény lakóközösség befolyásolhatja a lakásod későbbi értékét. (Összehasonlításképpen: a budapesti lakásom lakóközössége jelenleg nem tudja megmondani, hogy mennyi közös költséget fizettem be és hogy milyen a ház helyzete. “Elkavarodott.”) A szerződés természetesen tartalmazza a fent tárgyalt Erfpacht részleteit is, és még egy sor más dolgot.
  • Foglalózás nincs. Pontosabban: az előszerződés idején nincs foglaló; az előszerződés ugyanis (mint Magyarországon) arra alkalmas, hogy elmenj a bankhoz vele és megkérdezd őket, hajlandóak-e hitelezni neked. Erre (a hitelképesség-vizsgálatra) tartalmaz a szerződés egy határidőt, tipikusan 1-2 hónap. Ami fontos: ha a bank elhajt, nem vesztesz pénzt, ebben az esetben egyszerűen semmis a szerződés. Ha megítéli a bank a hitelt, akkor lehet előlegezni, de eddigre igazából már minek, hiszen a bank adja a teljes összeget.
  • A vásárlás költségei… nos ezek kifogtak rajtam, egy idő után már csak statisztikailag tudtam követni hogy mennyibe kerül nekünk ez az egész. Van díja a közjegyzőnek, ha nem vagy holland, a közjegyzői ügyintézésnél (amikor a közjegyző szépen pontról pontra felolvassa-elmagyarázza a szerződést) kötelezően jelen van egy fordító, ennek is van díja, az ingatlanosnak (nem mertünk a saját gógyinkra alapozva belevágni a folyamatba)… Ez a fordító egyébként a világ legjobb melója: 350 EUR, kb. fél-1 órát kell ott ülni, és mivel a közjegyzők hollandok, következésképp beszélnek angolul, a feladat elvégzéséhez tökéletesen elegendő egy egyetértően bólogatás — derűsen nézés szakos diploma (szóval műszaki menedzser.)
  • Amennyire támogatva egyébként van Hollandiában az egyéni vállalkozás, annyira szopóágon vagy, ha egyéni vállakozóként lakást vennél (vagy akár bérelnél): a sikeres hitelkérelemhez 3 évre visszamenőleg állandó, stabil bevételt kell felmutatnod. Jól jött itt a határozatlan idejű munkaszerződésem!

Szóval: lakástulajdon, helló!

Android state of the union 2017.

A nexus 6P-m a Nougat 7.1.1-gyel kb. naponta fagy/rebootol, eleinte azt hittem azert mert dev preview-t tolok, de aztan rakerestem (szerencsere reflasheles elott), es lofaszt, baromi sok usernek stock android 7.1.1 alatt is ez a gondja, tehat a google elozo flagship telefonja a legfrissebb os-sel naponta fagy/rebootol.

Kozben nezem a kollega huawei p9-et (duplakamera, gyonyoru fotok), meg a OnePlus 3T-t, amiknel mindketto szarabb ugye os frissites teren… ELVILEG, except azok baszki mukodnek, es valodi flagshipek, nem ilyen hatrahagyott szomoru flagshipek mint a n6p.
Es meg annyit szeretnek elmondani, hogy juli nexus 5x-e kb. egy hetig csinalta hogy cirka 3 oraig birta egy toltessel, mar azt hittem garis lesz, aztan kiderult hogy nem, csak ha az usb type-c csatlakozo elkoszolodik (es elkoszolodik, mert bena konstrukcio), akkor azt hiszi, hogy be van dugva egy kulso eszkoz, amit neki (marmint a telefonnak) toltenie kell, emiatt wakelockolja a telefont, ergo 3h akkuido. Az egy dolog, hogy az usb type-c tervezese kozben nem gondoltak ra, hogy ez egy koszolodo interface. De hogy melyik okostojas gondolta a google-nel, hogy VALAHA az eletben a telefonomrol akarnek tolteni egy kulso eszkozt, mikozben az egesz emberiseg azon rinyal, hogy a telefon a szuk keresztmetszet az osszes elektronikai eszkoz kozott… Szoval azert azt az embert odautogethettek volna a kosziklahoz.
Koszonom hogy elmondhattam.