Bal gépén már dühöng az

Bal gépén már dühöng az XP. Nem vagyok biztos benne, hogy hány éve telepítettem utoljára Windows-t, de nagyon rég volt. Lám, Balér’ még ezt is megteszem. Persze Mozilla a default MUA (Miles, ezúton elnézést, ha nem arra voltál kíváncsi, amit írtam. Korán van még ehhez.), és persze másik partíción ott fog figyelni egy MEPIS Linux, hogy ne engedjem ki a gépet a kezeim közül preinstalled Debian nélkül, meg hogy rajta legyen a gépen a “gyöngysoros játék”, meg hogy legyen miről risztorni, amikor az XP eltörik.
A reset gomb – power LED – HDD LED probléma még megvan (a power gomb viszont jobb, mint újkorában), és a BIOS update gond is. Attól tartok, az i810-hez mindenképp túl gyors a 733-as P-III. Megy vele, mint egy álom, de nyavalyog előtte kicsit.
A hülye Winamp-ban meg nincs ébresztőóra funkció. Ááá, XMMS-t akarook! Most keljek a telefonom büntetőórájára, ami 7:40-kor 140-es várnyomást generál? (Siemens ME45, akinek van, tudja, miről beszélek: tadada-daaam, Sors-szimfónia elbaszott telefonspeakerre hangszerelve…)

Ma is futottam, igaz, minimálisat.

Ma is futottam, igaz, minimálisat. Az is igaz persze, hogy nehezítve. Konkrétan egy Polo Pub parti szettel voltam nehezítve: kávé, sztrapacska, korsó sör, becher. Az spanok közt is legalább 1 kiló nettó nehezék, ráadásul has, illetve, hehe, pocaktájékon. És ráadás a ráadásra: ez kérem aktív nehezék ám, nem olyan, mint egy szimpla kis lábsúly, ez 1 kilója minden energiáját latba vetve küzd az ellen, hogy én fussak. Nem csak testi, lelki erőpróba is ez, az ember felülemelkedik önmaga korlátain, felülemelkedik a világ és a Polo Pub parti szett ellenállásán, hogy testét acélossá, életét harmonikussá tegye.
A mini digitális gép sok előnye melletti hátránya pedig az, hogy ilyen kis tokot gyakorlatilag nem kapni. Media Markt-ban vettem végül valami toknak látszó tárgyat, de nem százas az se. (Media Markt – Bármi más.)

A múltkor láttam egy pólót

A múltkor láttam egy pólót (tísörtöt), amire az volt írva: “I blog this”. Gondolom kb. én vagyok az utolsó ember, aki először látott ilyet (tehát én láttam utoljára), nyilván mindenki térdig jár otthon az ilyen tísörtökben, azzal szigeteli körbe az ablakot, azzal mos fel, stb. A lényeg azonban mégsem ez. A lényeg (kis lényeg persze, egy post-nyi lényeg), hogy tényleg ez megy, egy ilyen boldog blogdolog teljesen magáévá tesz, bekebelez (Gyűrűk ura). Most, hogy Barbnak írtam egy ímélt olyan stílusban, mintha blogzanék, belegondoltam, hogy hogy indult ez az egész, hogy tavaly majdnem-ilyenkor feltettem az új site-ot, mert a síelős képeket valahova fel kellett tenni. Szóval ehhez képest meg mi van most, blogzok, pedig nem is akartam. (Vagy igen, vagy talán.)
És “I blog this”, az ember úgy van ott valahol (hangsúlyozom: nem mindig, csak néha), hogy fogalmazgatja, hogy fog ez kinézni a weben. (Megjegyzem, valamiért fejben mostanában mindig jobbakat alkotok. Azt hiszem, dekoncentrált lehetek, amikor gép előtt ülök.)
Viszont a tegnapi (ma hajnali, na) futás tök jó volt. Nincs tőle izomlázam, persze nem volt valami hűdenagy adag, de mégis, talán mégse olyan szar a kondim, hogy már a síliftet se fogom bírni szusszal.
Na faszkivan, hihetetlen diliház van itt, Prágában áll a net (eltört az Internet), Budapesten áll a bál. Faszkivan, faszkivan. (És mindenki össze-vissza pofázik, hangosan, én meg halkan dekoncentrálódok.)