Vettünk egy lakást.

Nem jelentkeztem egy ideje, ennek számos oka van, leginkább munkával, sok munkával… kapcsolatos. Úgyhogy nem is tudtam elmesélni, hogy

vettünk egy lakást,

beléptünk a holland ingatlantulajdonosok víg táborába.

A lakásvásárlásunk elég szerencsésnek mondható, több okból.

  1. Egyrészt tavaly december 31-ig a lakás értékének 102%-ára lehetett felvenni hitelt. Igen, 102: a vételár, and then some, a költségekre… meg sonkás szendvicsre. Idén már csak 101%-ot lehetne felvenni, jövőre már csak 100-at. Mi tavaly december 27-én adtuk be a hitelkérelme(ke)t, úgyhogy ugyan idén télték meg, de még a tavaly szabályozás alapján. Ez az 1% a mi esetünkben több ezer Eurót jelent. (Ne gondold, hogy ez ettől ilyen túlköltekezős sztori: a bank eléggé megnézi kinek ad hitelt, ha úgy látja hogy ezzel gondba sodrod magad, nem ad, mint ahogy lakást se bérelhetsz erődön felül. Egyszerűen nem fogják neked kiadni. Ide kapcsolódik, hogy vannak hitelképességet rontó tényezők, mint pl. második hitel. Emiatt nekünk, mielőtt felvettük a lakáshitelt, ki kellett fizetni az autóra felvett hitelt — zsebből. Úgyhogy a lakástulajdonosság mellé autótulajdonosok is lettünk. A másik para a corporate AmEx-em volt (aminek egyébként a világon semmi hasznát nem látom, csak a baj van vele), de szerencsére kiderült, hogy hogy a hitelkártya jellegű hitelkeretek nem rontják a hitelképességet.)
  2. Aztán: azt a lakást vettük meg, amit addig béreltünk. Ez azért jó, mert Amszterdamban a lakáspiac ugyebár “seller’s market”, kevés ingatlanra sok a vevő, ezért a piacon megpörgetett kecók általában 10-15%-kal kikiáltási ár fölött mennek el. A mi esetünkben viszont két lehetőség volt: vagy megvesszük “kikiáltási áron”, vagy béreljük tovább — tenderről szó sem lehetett.
  3. A “kikiáltási ár” egyébként a piaci érték alatt volt, nem is kevéssel. (14%-kal, most kiszámoltam.) Ennek az az oka, hogy egy ingatlanokkal foglalkozó cég befektetésként vette anno ezt a lakást, most pedig valamennyi profittal túladtak rajta; de nem állt érdekükben nagyon alkudozni. (A piaci értéket onnan tudjuk, hogy természetesen a hitelelbírálási folyamat részeként fel kell becsültetni a lakás értékét.)
  4. A fenti 14%-os jóirányú diszkrepancia miatt pedig az ING-nél a hitelünkkel is egy jobb besorolásba kerültünk, és így alacsonyabb kamattal kapjuk a hitelt. (Ez a kamat egyébként, magyarországi hitelesek kapaszkodjatok, 2,09%, 10 évre garantálva.)
  5. Végül pedig: a fentiek miatt a lakással kapcsolatos havi költségeink adókedvezmény és egyéb nyalánkságok miatt kicsit alacsonyabbra jönnek ki, mint ha ugyanezt a lakást bérelnénk.

Fun fact egyébként: Hollandiában a “lakásod alatti telek” (mi az első emeleten lakunk, szóval jó bonyolult ezt felfogni) a legtöbb esetben nem a te tulajdonod, hanem a városé; tőlük “bérled”, de ez egy örökölhető bérlet, Erfpacht névre hallgat. Nekünk 2053-ig ki van fizetve, van aki évente fizetgeti. Elvileg a telek értéke alapján időnként korrigálják, és nagyon elvileg vissza is vonhatnák (nyilván nem teszik.) Most megy a vita arról, hogy legyen lehetőség örökös földbérletet váltani, ezen a hollandok többnyire fel vannak háborodva. Én elolvastam a tervezetet és őszintén nem értem miért, amennyire értem leginkább az a probléma, hogy ez (úgymond’) kiszámíthatatlan jogi környezetet teremt, mert micsoda dolog, hogy a hatalom csak úgy párszázévente változtatgatja az ingatlanokkal kapcsolatos törvényeket, 2400-ban mit találnak majd ki, hogy a helyi önkormányzatok saját adókat vethetnek ki?! Ez persze egyrészt lol, ha jól tudom 15 bekezdésnyi polgári törvény vonatkozik az ingatlanokra, másrészt rotflmaocetung, magyarként ez nyilván egy nem értelmezhető white people problem.

Maga a lakásvásárlás folyamata egyébként többnyire ugyanolyan, mint Magyarországon: kérsz egy ajánlatot, kapsz egy ajánlatot, kérsz a banktól egy hitelképesség-vizsgálatot, ha ez megvan, kötsz egy előszerződést, majdazzal kérsz egy hitelelbírálást a lakás ára-értéke függvényében. Amikor ez megvan, megköttetik a végleges adásvétel- és hitelszerződés, bejegyeznek a Kadasterbe, rádszáll a VvE (a lakóközösség megnevezése) tagság ügyében, és kész vagy.

Az érdekességek a részletekben rejlenek:

  • Egyrészt a szerződés több, mint 20 oldal, és olyan dolgokat tartalmaz, hogy pl. milyen a VvE anyagi helyzete, kimutatással, banki egyenleggel. Teljesen jogos, elvégre egy gyenge vagy szegény lakóközösség befolyásolhatja a lakásod későbbi értékét. (Összehasonlításképpen: a budapesti lakásom lakóközössége jelenleg nem tudja megmondani, hogy mennyi közös költséget fizettem be és hogy milyen a ház helyzete. “Elkavarodott.”) A szerződés természetesen tartalmazza a fent tárgyalt Erfpacht részleteit is, és még egy sor más dolgot.
  • Foglalózás nincs. Pontosabban: az előszerződés idején nincs foglaló; az előszerződés ugyanis (mint Magyarországon) arra alkalmas, hogy elmenj a bankhoz vele és megkérdezd őket, hajlandóak-e hitelezni neked. Erre (a hitelképesség-vizsgálatra) tartalmaz a szerződés egy határidőt, tipikusan 1-2 hónap. Ami fontos: ha a bank elhajt, nem vesztesz pénzt, ebben az esetben egyszerűen semmis a szerződés. Ha megítéli a bank a hitelt, akkor lehet előlegezni, de eddigre igazából már minek, hiszen a bank adja a teljes összeget.
  • A vásárlás költségei… nos ezek kifogtak rajtam, egy idő után már csak statisztikailag tudtam követni hogy mennyibe kerül nekünk ez az egész. Van díja a közjegyzőnek, ha nem vagy holland, a közjegyzői ügyintézésnél (amikor a közjegyző szépen pontról pontra felolvassa-elmagyarázza a szerződést) kötelezően jelen van egy fordító, ennek is van díja, az ingatlanosnak (nem mertünk a saját gógyinkra alapozva belevágni a folyamatba)… Ez a fordító egyébként a világ legjobb melója: 350 EUR, kb. fél-1 órát kell ott ülni, és mivel a közjegyzők hollandok, következésképp beszélnek angolul, a feladat elvégzéséhez tökéletesen elegendő egy egyetértően bólogatás — derűsen nézés szakos diploma (szóval műszaki menedzser.)
  • Amennyire támogatva egyébként van Hollandiában az egyéni vállalkozás, annyira szopóágon vagy, ha egyéni vállakozóként lakást vennél (vagy akár bérelnél): a sikeres hitelkérelemhez 3 évre visszamenőleg állandó, stabil bevételt kell felmutatnod. Jól jött itt a határozatlan idejű munkaszerződésem!

Szóval: lakástulajdon, helló!

Környezettudatos vagyok (apparently).

Kaptam a Nuontól (áram- és melegvízszolgáltató) év végi kimutatást. Természetesen emailben és nem papíron, természetesen a webre referál, ahol a részletek vannak, de kaptam egy kis személyre szabott videót is, amiben a szokásos infografika stílusban összefoglalják nekem az évemet, áram- és melegvízfelhasználás nézőpontból. Tök elegáns megoldás, be is csuktam a háttérben már megnyitott részletes infó tabot, mert ebben minden benne volt, ami kellett, kapok vissza 137 eurót (yay), jövőre 13 euróval kevesebb lesz a havidíjam (yay), mert (és ezért ez az egész poszt) bár 4 fős család vagyunk (plusz macska), kevesebb energiát fogyasztunk, mint egy háromfős család (macska nélkül):

Úgyhogy most környezettudatosan elmegyek, átveszem a szülinapi téligumijaimat (yay). Oké, 507 eurót otthagyok cserébe (boo), viszont legalább többet fog fogyasztani a kocsi (boo), mint most az Ultrac Satin-okon… (Ugyanakkor el tudunk menni síelni vele anélkül hogy fejre állnánk.) (Yay.)

Utaztam.

Most mondd!…

Szóval egyrészt tényleg létezik a Samsung Note 7 tiltás a repülőkön, konkrétan online checkin közben (is) kifejezetten felhívják a figyelmedet, hogy ha NOte 7-ed van, azt még kikapcsolt állapotban sem viheted fel a gépre.

Másrészt a Schipholon (amszterdami reptér ugye, ejtsd: szkhkhkhkhiphhhhol) a departures terminálba belépve először meglepődtem, aztán hangosan felnevettem. Ahogy belépsz, ezt látod, életnagyságban:

Annyira élethű, hogy tényleg elhiszed hogy igazi; aztán ráguglizol, és rájössz, hogy nem az: egy Maarten Baas nevű művész munkája. Egyébként teljesen pontos, funkcionális óra, egy csavarral (see what I did there?).

Harmadrészt meg életemben először a London City-re repültem, a város közepére. Ez ugye arról nevezetes, hogy míg egy Lutonról (brrr…) vagy Gatwickről realisztikusan kb. 2-2,5 óra bejutni Londonba, és Heathrow-ról is 1-1,5, a City-ről tokkal-vonóval fél óra alatt (34 perc; mértem!) bent voltam a London Eye-nál. A Canary Wharf meg konkrétan 3 DLR és 2 metrómegállóra van, tippre negyed óra.

Emiatt míg pl. a Luton (brrr…) a vendégmunkások reptere és egy kisvárosi Volán buszállomás hangulatát árasztja, a City a napi business ingázók reptere, a falon tőzsdei árfolyamok futnak, és kb. mindenki öltönyben és poggyász nélkül csapatja. (Mert este úgyis hazamegy.)

A központi lokációt egyébként a londoniak természetesen utálják: a City Airport bár kicsi (egy kifutó az egész), de zajos, mert hát reptér. A környék, gondolom emiatt, kifejezetten lepukkant, ránézésre az ottani orosz közösség fellegvára, úgyhogy a DLR-en, metrón az öltönyös tömeg mellé betársul a csíkos adidas susinacis, kötekető réteg, igazán érdekes élmény. A bezárás tehát elvileg nem lenne rossz Londonnak, mert a terület amúgy nagyon értékes. Jay Foreman összefoglalja neked ha érdekel:

Ugyanakkor persze pont most, amikor még Heathrow-t is bővíteni fogják minden korábbi ígéret ellenére (ismét csak Jay Foreman kapcsolódó videóját tudnám ajánlani), nyilván nem fog ez bekövetkezni: miközben pl. Amszterdam (és Schiphol, ami simán bővíthető különösebb fájdalom nélkül), és gondolom még 3 másik nagyváros bármelyik pillanatban szívesen átveszi London szerepét mint európai (pontosítsunk: Európai Uniós) business hub, a brexit utáni Anglia nyilván foggal-körömmel fog ragaszkodni minden kicsi versenyelőnyéhez. (Itt teszem hozzá, hogy a Schipholról, ha nem számítjuk a leszálló repülő taxizását és a terminálon gyaloglást, 20 percen belül bent vagy a belvárosban, 25 perc alatt az üzleti negyedben.)

Mondjuk az kétségtelen, hogy a London City Airport nevét sokkal könnyebb kiejteni, mint azt, hogy szkhkhkhkhiphhhhol.