A várakozás.

Múlt szerdán átküldték a VU-ba a leleteimet, PET scan beütemezése és további lépések céljából. Azóta időpontot nem kaptunk (nem is ígérték, hogy azon a héten meglesz). Ma Koningsdag, szünnap. (Pénteken meg május 1, szintén szünnap, de addigra csak előrelépünk már.) Kicsit elegem van a várakozásból, meg a vacogás-40 fokos láz (ma reggel: 39,3)-izzadás körforgásból.

Mennék már előre!

Súly.

Az egyik “nasty” tünet (bár nem annyira szar, mint a láz) ezzel a szarral a súlyvesztés. Tegnap(előtt? franc emlékszik) vettünk egy mérleget, kicsit 73 kiló fölött mázsált engem. Aki ismer, tudja, hogy voltam 100 is (kb. 4 éve), illetve hogy 73 kiló tippre úgy 17 éve lehettem, egyetem másodév környékén… A közelmúltbeli átlagsúlyom meg olyan 82-84 körül volt. (10% súlyvesztés pedig már szintén tünet.)

Ha más nem is (pedig de), oka lehet ennek a 2 hónapos láz, mégiscsak az a napi rutinja szegény kis testecskének, hogy napi 3-szor 10%-kal megnöveli a testhőmérsékletet (ráadásul egy kiadós edzés árán), majd ha kész van vele, akkor regeneratív csökkenés helyett szépen megizzaszt, ami meg ugye folyadékvesztés. Ebbe is simán le lehet fogyni, és biztos vannak konkrétabb okok is.

Mára aztán felszedtem 2 kilót, ez nálam így megy, pár nap alatt képes vagyok pár kilókat le- és feldobni, ha úgy tartja úri kedvem, biztos fog ez még le is, föl is menni a következő két hétben. Aztán ha minden igaz az első (pár) kezelés ezt is megoldja, és elkezdek gyarapodni. Sokasodni most nem. Esetleg sonkásodni.