Kategória: blog

Humanizmo. Ez volt ma (illetve tegnap, természetesen, bele se megyek…) este. Sok lelkes és barátságos ember, sok náció. A saját kis foltozandó filozófiámban feltártak nekem (tudtukon kívül) egy jó kis ellentmondást, a 22 órás buszúton lesz min agyalnom, már ha majd kialudtam magam. Valamiért viszont, bár az elveikkel többé-kevésbé egyetértek, nem tudok azonosulni. Nem az én módszereim, és persze nagyképű vagyok, mert hát mik az én módszereim. Lófasz se. Azért persze tényleg jó kis közösség, marasztaltak, hogy maradjunk, hát maradtunk, és nem bántuk meg. (Ha pedig bővebbet megfejtek a “módszereimmel” kapcsolatban, feltétlenül szólok nekik, hátha érdekli őket.)
Viszont annyit kajáltam, hogy az már bűn: 1 tányér spagetti, 1 somlói, 1 korsó és 1 pohár sör, 1 gigatányér juhtúróval töltött rántott gomba vegyeskörettel, 1 őszilé. (Az őszilé egyébiránt nagyon hajazott a régi, ún. “baracklé”-re, amit a menzán kaptunk anno: sárgásan, már-már szörpszerűen (Jaffa!) átlátszó csillogás, az íze pedig a Gabi fogkrém cukros-higított, utánozhatatlan aromája. Mindezt Sió feliratú pohárban, amitől viszont a ’80-as évek balatoni nyarai, a szakadt-szocreál büfék jutnak eszembe, fülledt nyár, punnyadás több hónapig.) Cserébe séta haza Ubival (!) a Deáktól, fél órán belül a Moszkván, nagyon kellemes volt, és legalább most nem érzem már úgy magam, mint akinek még a mellüregében is kaja van.

Elvtárs Korlátlan Oktatás.
Elvtárs Korlátlan Oktatással.
Elvtárs-korlátolatlan Oktatás.
Elvtárs a Korlátlan Oktatásban.
Elvtárs és a Korlátlan Oktatás.
Elvtárs, pont Korlátlan, pont Oktatás.
(Oké-oké, tudom, hogy az “unl” az igaziból “University of Nebraska, Lincoln”.)

Előrebocsátom: azért kezdett esni a hó, mert én kitaláltam, hogy a síelésre való tekintettel Kontaktlencsepihentető Napokat fogok tartani, szemüvegben járok pár napig. Ilyenkor mindig jön az aktuális csapadék, csak hogy érezzem, milyen jó is annak, akinek nincs szemüvege: se törölgetés, se párásodás. Érzem, miért érdemes szopni a kontaktlencsével, kifizetni a sokat érte, reggel nem látni a száraz szemtől, óvatosnak lenni amikor a villamos elzúz kétszázzal mellettem és az alkotás út összes pora az én szememért (-hez?) fut vesenyt, mint spermiumok a petesejthez (mondhattam volna “kutyák a műnyúl után”-t is, de be kellett valahogy hozni az erotikus szálat, hogy a keresők jobban indexeljenek elvégre ez egy Realista Mű), szóval miért jó nem hordani szemüveget.
(És még mindig sí-téma.) Ma reggel sikeresen elkezdtem kondifeljavító edzéseimet a pénteki indulás jegyében. Nem várom el, hogy a pocakom lelapadjon péntekre, ha már megint nem fér bele a combom majd a nyáreleji nadrágomba, akkor úgy fogom érezni, hogy oké. (És le tudok majd ülni szék nélkül is. Tiszta előny.) Bring it on!
A pocak project segítségére lehet (aktuális érzéseim szerint) a tegnap éjjel üveg Tuborgra elfogyasztott kancsó tea, majd éjjel nasizott pászka. (Ez így elég szalonképes megfogalmazás volt, hm?)