Előrebocsátom: azért kezdett esni a hó, mert én kitaláltam, hogy a síelésre való tekintettel Kontaktlencsepihentető Napokat fogok tartani, szemüvegben járok pár napig. Ilyenkor mindig jön az aktuális csapadék, csak hogy érezzem, milyen jó is annak, akinek nincs szemüvege: se törölgetés, se párásodás. Érzem, miért érdemes szopni a kontaktlencsével, kifizetni a sokat érte, reggel nem látni a száraz szemtől, óvatosnak lenni amikor a villamos elzúz kétszázzal mellettem és az alkotás út összes pora az én szememért (-hez?) fut vesenyt, mint spermiumok a petesejthez (mondhattam volna “kutyák a műnyúl után”-t is, de be kellett valahogy hozni az erotikus szálat, hogy a keresők jobban indexeljenek elvégre ez egy Realista Mű), szóval miért jó nem hordani szemüveget.
(És még mindig sí-téma.) Ma reggel sikeresen elkezdtem kondifeljavító edzéseimet a pénteki indulás jegyében. Nem várom el, hogy a pocakom lelapadjon péntekre, ha már megint nem fér bele a combom majd a nyáreleji nadrágomba, akkor úgy fogom érezni, hogy oké. (És le tudok majd ülni szék nélkül is. Tiszta előny.) Bring it on!
A pocak project segítségére lehet (aktuális érzéseim szerint) a tegnap éjjel üveg Tuborgra elfogyasztott kancsó tea, majd éjjel nasizott pászka. (Ez így elég szalonképes megfogalmazás volt, hm?)
Vannak olyan kaják az életemben,
Vannak olyan kaják az életemben, amiket, ha lenne egy végtelen tányérom, addig tudnám enni, amíg bele nem halok. Ilyen pl. a Polo Pubos sztrapacska, ilyen anyám néhány húskészítménye, és, igen, ilyen jelenleg a varjúmenü is. Persze az is kéne hozzá, hogy a kaja mindig megfelelő hőmérsékletű legyen, tehát a dolog már az alapjait tekintve ki van zárva, mint egy perpetum mobile. Lám, hogy kitalálta ezt is a természet: az ember a tűz megfejtésével egyre jobb kajákat tud csinálni, egyre többet enne belőlük (és egyre kevésbé van benne ösztönös gátlás, ha volt valaha egyáltalán, hogy ne zabálja túl magát), de megkapta a nyakába a kajakihűlés rettenetes intézményét, szóval egy idő után mégse akar enni olyan sokat. (Bár pl. a tojásos lecsó szerintem kifejezetten finomabb lesz kihűlve.) Ím, eképpen óvod, Természet-anyánk, tenmagad barmait.
Ezt pedig a metrón találtam, hosszabb vers részlete:
Nem könyvből: kukából lehet
Ismerni népedet, s hazád.
(Orbán János Dénes)
Van nekem itthon (régi itthon,
Van nekem itthon (régi itthon, vagy otthon itthon) egy régi Compaq számítógépem. A cégünk selejtezte le valamikor, igazából csak a ház az, amit kiradadtam akkor a szeméthalomból, mert éreztem, hogy ez érték. (Miután hazahoztam, a kezeimet éreztem, van vagy 15 kiló a ház.) Szóval nem egy új darab, de most, hogy alaplapot csereberéltem benne, megint rá kellett csodálkozzak, hogy mennyire jól össze van rakva. Ugyan nem követi maradéktalanula Dell elvét, hogy mindent meg lehet csinálni puszta kézzel, de nagyrész azért igen: vincsit, CD-ROM-ot, úgy általában eszközöket csavarhúzó nélkül is lazán, tehát a házat ki lehet nyitni és az 5 1/4″ eszközöket lehet babrálni mindenféle kallantyúkok segítségével. Ennek ellenére a ház annyira jól van összeszerelve, hogy nem zörög egy kicsit se, és amin megint teljesen meghatódtam: AGP slotba kártyát ilyen pontosan bekattanni én még nem láttam, mint egy álom. Egyszerűen milliméterre pontos minden összeszerelés a házban, csodálatos.
Kár a Compaq-ért, a HP még álmában se csinált sose ilyen jót.