Áááá, csöndet akarok és zajt! Csöndet, mert nem akarom hallani az egy emelettel lejjebb zajló diótörés részleteit, a végletekig idegesít, zajt, mert ez az egyetlen módja, hogy ne halljam. A választás a Dream Theater Infinity albumára esett, pedig nagyjából kiszerettem a céltalan tekerés jellegű zenéből, legalábbis kicsit lelohadt az érdeklődésem. (A Change of Seasons persze örök királyság, meg egy kicsit a Trial of Tears is. Katarktikus darabok.)
Tegnap Kontroll-nézés, Uránia mozi. Összefutás Brigivel, vicces körülmények közt (Barb: “képzeld, beszéltem ma Brigivel” – telefon csörög, és Brigi az, aki észrevett minket az emeletről, véletlenül ugyanabba a moziba mentünk), Barb parázása a bezárt járatoktól. Akárki akármit mond, szerintem a film egész jó, persze a nagyvárosi példázat jellegű történet vegülis elcsépelt (ember lemenekül démona elől a föld alá, ahol aztán megküzd, és a végén angyallal felmegy a szimbolikus mozgólépcsőn, bagolytól, mint föld alatti ennen mivoltától búcsúzva egyúttal),de a jelenetek kurvajók, a zene atom (Neo), szóval benne van szerintem az a tipikus szubkulturális feeling (séró belő, intelligens filmkritikus nézés bekapocs, kéztartás elhülyít), ami 2003-ban egy filmet (részben) jóvá tesz. Ja, és nem érződik rajta az erőlködés, ahogy magyar filmeknél sajna néha előfordul. (Respect a magyar filmnek, nyilván amerikaiban is ugyanúgy, csak egyrészt megszoktuk, másrészt nem nézzük meg, harmadrészt es té bé.) Szóval a történet meg ugye nem is annyira fontos, igaz-e. (Különben meg: csináljak jobbat, azt’ akkor dumáljak.)
Dishonor.
Rá kellett jöjjek, hogy jövő héten itt a Gyűrűk Ura (dishonor, disrespect a forgalmazónak, hogy csak jövő héten, kenjétek a hajatokra a rohadt szinkront gyíkarcok), és én addig el akartam olvasni a Babó-t. (Ez a címe, asszem. Ami Bilbóról szól, az a könyv.)
Tekintve, hogy nem találom sehol, attól tartok, ez elmarad. (2003 általam leggyakrabban olvasott szerzője egyébként Joseph Heller, de erről egy későbbi alkalommal szólnék majd.)
A másik, amire rá kellett jöjjek (még korábban), hogy megkkora szopó, nincs egy rendes mp3 archívum a világon. GNUtellát használtam eddig, de most már az se, a DC++ meg csak aktív módban műxik, és azt én nem tudom bevállalni. És nem is arról van szó, hogy a zsírúj anyagokat akarom lerántani a netről. Nem mondom, hogy egyetértek a kiadókkal, de OK, mondjuk, hogy elfogadom, hogy meg kell venni a zenét boltban, mert egyébként illegális. (Persze inkább iTunes-on tolnám.) De én ilyen zenéket akarok letölteni, hogy MC Hammer, meg KLF… Csak pár régi, kedvenc nagy számot. (Ezek egyébként pont lejöttek még, és mondhatom, Hammer Too Legit To Quit c. száma Sepultura által előadva istenkirályul szólna, egy második Roots.) Szóval ez mekkora köcsögség, hogy meg vagyunk fosztva a régi zenéktől egyszerűen azért, mert a béna kiadók egyetlen fegyvere az, hogy bezáratják ezeket a helyeket. (Ilyen viszonylag gyorsan romló előadókat meg egyértelmű, hogy már sehol nem találni.) Akkor adjátok ti ki, faszarcúak, vagy (még jobb) csináljatok ti egy webes archívumot. Az nektek is olcsó, és nekünk is jó lenne. Nyilván ez soha nem fog bekövetkezni, cserébe az se fog soha bekövetkezni, hogy megveszek egy hígfos másolásvédett CD-t. (Meg egyáltalán CD-t 5500 Ft-ért, mondanám, de ilyen azért talán-talán előfordul.)
Feleim, azt hiszem, kezdjük kiheverni
Feleim, azt hiszem, kezdjük kiheverni ezt a szilvesztert. Most lassan Coca-Cola overdose-om lesz, de az még mindig jobb. És nemsokára kísérletet teszek egy sóska overdose-ra is, talán van benne valami. (Vegülis zöld.)
Az előző post pedig közkívánatra, és az archívumnak. A könyv, amit meg kell venni: Woody Allen – A szendvics feltalálása.
(A proxy, amit fel kell telepíteni Squid helyett: Tinyproxy. Kis hálózatokra sokkal jobb, mert pici és gyors, lemez cache-et nem használ.)