Munkám során gyakran találkozom emberekkel, ugyebár. Az említett emberek között sok olyan felvételiző van, akik teljesen pályakezdők, és fogalom nélkül vannak atekintetben, hogy mi fán terem egy projekt, mit csinál egy PM, egy BA (persze ez gyakori probléma az ipart sok éve űzők körében is, lásd még azt a tipikus magyar felfogást, hogy a PM a BA “fölött” van, és több évi BA tapasztalattal az emberből PM lesz), és hány lába van egy metodológiának.
A jelentkező hozzáállásától függően van, akit kidobok mint macskát sz különösebb kommentár nélkül hazaküldök, ne raboljuk egymás idejét; vannak viszont, akiken egyértelműen látszik, hogy szomjazzák ők a tudást, csak hát kikerültek a csodálatos magyar felsőoktatás langy öléből zéró tudással (ja nem bocs: ismerik a Kirchhoff-törvényeket és tudják, hogy minden építész/gépész/villanyos/műszakimanáger fasz (forráskartól függően ugye)), és azt se tudják, hogy merre keressenek.
Nekik szoktam mondani, hogy egyrészt persze
- olvasni, olvasni, olvasni, másrészt viszont
- csinálni, csinálni, csinálni! Folytatás
