Tanmese a bukósisakban bringázásról.

Gyakran látok olyan bringásokat, akiknél bringázás közben ott a bukó, de nem a fejükön. Érted, a tulok úgy bringázik, hogy a kormányon lóg a bukó, vagy a hátizsákra van erősítve, vagy (ez a leghülyébb fajta, a Fogaskerekű környékén látni 29″-os kerekeken) a fején van, de hátratolva. Gondolom az elgondolás az, hogy

de hát csak itt lassan krúzolgatok, mi baj történhetne?

Az elgondolás mögött meg (megintcsak: gondolom) az áll, hogy

én biztonságosan tudok bringázni, következésképp egészen addig semmi bajom nem lehet, amíg úgy nem döntök, hogy na most akkor nem biztonságosan bringázok. Akkor majd fölveszem a bukót.

Én is így gondolom egyébként (mármint hogy biztonságosan bringázom, nem úgy, hogy ezért nem hordok bukót), úgyhogy íme egy kis mese, hogy miért érdemes mégis bukót hordani, bármily hihetetlenül hangzik.

Na, akkor itt jön.

A mese.

Ülsz?

Bukó a fejeden? (Csak vicceltem. Kezdjük.) Tanmese a bukósisakban bringázásról. részletei…

ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani “ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a “Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, “hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.