Archive

Posts Tagged ‘hearnoevil’

“Webradio” collection rendezve.

February 23rd, 2010 lipilee Comments off

A FLAC-aim konvertálása után a következő nagy task a régen Webradio (avagy Hear No Evil) néven használt zenegyűjtemény rendbetétele. Webradio persze sose volt igazán (kutya se hallgatta), ezeket inkább magamnak tároltam a neten egy (jelszóvédett) lejátszóval, hogy bárhonnan tudjak jó zenét hallgatni, ahol van net. Aztán telt-múlt az idő, és lett zenelejátszóm (be it a netbook, be it a phone), az online megoldásra nincs többé szükség, arra viszont annál inkább, hogy bármilyen music libraryben megtalálja a helyét (és én is) a válogatott zene. Read more…

Mi legyen a FLAC-okkal?

February 22nd, 2010 lipilee 4 comments

Tegnap hirtelen felindulásból rákerestem, majd megvásároltam a Szájról szájra c. albumot, Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes torkából, majd még 4 másik albumot (egy Szalóki Ági-féle gyerekdalos, a Szalóki Ági-féle Karády- és 2 (ami igazából 1 dupla) Gryllus tesók+Szalóki Ági-féle anyagot). A nagy kiadók bekaphatják a CD-áraikkal, ettől függetlenül viszont vallom, hogy Szalóki Ági és a Gryllus testvérek megérdemlik, hogy a műveiket pénzért szerezzük be, illetve tágabb értelemben: a jó magyar zenét támogatni kell (és a vidám helyzet az, hogy ma Magyarországon világszínvonalú jazz/világzene szcéna működik), ráadásul szerencsére van nekünk egy dalok.hu -nk, ahol albumonként 1250 forintért (vagy dalonként 124 forintért), akár SMS-ben fizetve lehet veszteségmentes, betaggelt, DRM-mentes zenét vásárolni. (Remélem, hogy minél közvetlenebbül, minél nagyobb része vissza/eljut ennek a pénznek az előadókhoz.) Read more…

Városminor évvégi koncertnaptár: mi a kotta?

December 10th, 2009 lipilee 1 comment

A Kodály-verseny győztes, aranydiplomás Városminor kamarakórussal év vége felé még 3 helyen fogunk szerepelni. Nem írom sorrendbe, a legfontosabbat teszem a végére, tessék végigolvasni. Read more…

KÓTA sajtóközlemény in the wild.

December 7th, 2009 lipilee Comments off

Városminor a kota.hu főoldalán!


A KÓTA legjobb művészi teljesítményért járó különdíját Ney Andrea karnagy vezetésével a Városminor Kamarakórus nyerte.

Sajtóközlemény

Városminor a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusversenyen: kategóriagyőzelem, aranydiploma, különdíjak!

November 30th, 2009 lipilee 6 comments

A Rimini harmadik hely és ezüstérem után a hétvégén a KÓTA által szervezett Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny résztvevői között a Városminor kamarakórus kiemelkedő eredményt ért el:

  • “Kamarakórusok – vegyeskarok” kategóriában győzelem;
  • 91,4 ponttal aranydiploma;
  • karvezetői különdíj (grat Andi!);
  • és még egy különdíj Andinak (megintcsak: grat Andi!), egy nemzetközi karvezetői szakmai találkozón való részvétel.

Mindezt erős (hovatovább: válogatott) mezőnyben, az átlagtól élesen különböző műsorral:

  • Kodály Zoltán – Weöres Sándor: Norvég leányok (kötelező darab)
  • Monteverdi: Cantate Domino
  • Mendelssohn: Denn er hat seinen Engeln befohlen
  • Eric Whitacre: Cloudburst

(A tipikus műsorról majd egy külön post értekezik.)

A fődíjas versenyre a következő műsorral mentünk:

  • Eric Whitacre: Sleep
  • Daróczi Bárdos Tamás: Járd ki lábam

A fődíjat végül a Magnificat gyermekkar hozta el, megérdemelten — gratulálok nekik innen is.

Az eseményről profi hang- és videofelvétel készült, amit megkapunk, úgyhogy ez egy szép hozzáadott érték. Read more…

Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)

November 26th, 2009 lipilee 2 comments

Nem tartom magam kifejezetten nagy Hobo fanatikusnak. Tetszett mindig, amit csinál, a Vadászat, meg a Kopaszkutya egy időben kedvencek között volt (a Vadászat, kérlekszépen, bakeliten, köszi Anya), de pl. egy (egyébként elég jó) József Attila-esten kívül nem voltam koncerten — azt hiszem, hogy túl fiatal voltam/vagyok ahhoz, hogy ennél számottevően többet felfoghattam volna abból, amit csinál. A 30 éves fejemmel a magyar zenei szcénában a kevés hiteles zenész egyikének tartom.

Viszont, illetve ennek fenntartásával: a Circus Hungaricus, a legfrissebb (2009. októberi) album zseniális, 2009 legjobb 3 albuma közül az egyik. (A másik kettő.) Az a ritka helyzet állt elő, hogy egy komoly üzenettel bíró anyag zeneileg, szövegileg, és hangulatilag is földhöz csap, aztán odacsap még egyszer, és utána megcsócsál. Ebben a stílusban kevésbé fontos, de nagyon jó a stúdiómunka is mögötte, a kikevert hangszín annyira állat, mint a Metallica fekete albuma, vagy egy Tankcsapda live a Szigeten.

A komoly üzenet tulajdonképpen egy kőkemény társadalom-, média-, és általános valóságkritika, az értékválságról szól, amiben élünk, és mint ilyen, olyan kordokumentummá válhat, amiből majd 20 év múlva tiszta képet lehet kapni, hogy mi volt itt 2009-ben. (“Ez az infláció, ami itt van ebben a rendszerben” — © Gino, az Oláh családból. Ugyebár.)

Fun facts:

  • Érdemes elolvasni ezt az interjút Hobo-val, miközben hallgatod a cuccot.
  • Vicces továbbá, hogy a Top3-ból 2 lemezbemutató is lesz a következő 10 napban: holnap ugye AIC, 5-én pedig Hobo a Millenáris Teátrumban. (Kevésbé vicces, hogy egyikre se tudok menni: holnap versenyre készülés ven, 5-én pedig remélhetőleg épp a Hyde Parkban, vagy Towernél fogok korizni.)
  • Feltettek a hivatalos site-ra egy mintadarabot, Madárijesztő a címe.
  • Illetve érdekes, hogy a Saturnban 2900 forintért vettem meg az albumot, míg az EMI online felületén ayt hiszem kerek 3306 forintba került volna. Érdemes tehát megvenni a manifesztált CD-t, füzettel, mindennel. (Reméljük, a Hobohoz is visszajut valami ebből és nem Edvin Martont etetjük.)

Lustaság vs. Ubuntu.

November 20th, 2009 lipilee Comments off

Most nem arról lesz szó, hogy lusta vagyok downgrade-elni és emiatt nincs USB-m és egy sor másik dolog is köhög. Illetve azt is tudom, hogy ma már van DAAP és hasonló remote grafikus szemcukorkák, de itt most kockulás van, és hundert percent remótikum.

Képzeljük el azt a szcenáriót, amikor hallgatnánk egy kis Balázs Elemért, ámde (hovatovább) az asztali gépbe van bedugva a hangfal, mi viszont a kanapén döglünk netbookkal, macska szuszog a lábon (néha sóhajt), nyilván bűn ilyenkor felkelni. A megoldás: screenben futtatott VLC, ncurses felülettel:
aptitude install vlc screen
vlc -I curses

Új Media Library-t Shift+a-val adunk hozzá, hangerő föl/le pedig “a” és “z”, értelemszerűen alkalmazva.

(Valamint értelemszerűen lehet bonyolítani a szcenáriót, ha csak a notebookon van meg a Media Library, ekkor jöhet az sshfs, és a netbookról ssh-n belépve screenben futtatott VLC-nek megadhatjuk a netbookról sshfs-en felmountolt Library-t, triviális megoldás.)

Rakjad neki Elemér!

ALice In Chains 2009: grunge legacy.

November 11th, 2009 lipilee 1 comment

2009-11-11-aic

Oké, kimondhatom, hogy ős-AIC-s vagyok? Az egyik első zene, amit hallgattam és nem Beatrice meg Bonanza volt (meg Jacko, dörtídájjáná-hó!), szóval amin elkezdett nyílni a hegedű- és szolfézsoktatáson edzett csipám, az a Facelift volt, és sejtésem sincs, hogy juthatott el hozzám a kazi az akkori poszt-vasfüggönyös időben. A Dirt idején vásárolt AIC logós pólóm a mai napig megvan, eltettem, hogy majd milyen jól fog jönni amikor megyünk az öregfiúkkal egy AIC revival koncertre, nem gondolva arra, hogy a póló M-es, ha minden igaz, én meg az évek során nőttem kicsit, széltében, hosszában. Layne-t persze meggyászoltuk, talán még emléksörözést is csináltunk 1-2 évig Tibiékkel, bár lehet hogy csak a regular sörözéskor pohárköszöntőztünk neki egyet. Egy szó, mint száz: az Alice In Chains ááállat!

Ehhez képest nem is tudtam, hogy van új album, amíg Zeusz le nem cseszett Facebookon, hogy mostazonnalmeghallgatni.

Az új album pedig ááállat. Ez, barátaim, a grunge legacy 2009-ben. A Pearl Jam ehhez képest egy löttyedt seggű középkorú gimizenekar, ezek bazmeg szólnak.

Nem tudom, hogy pontosan mi az újjáalakulás sztorija, az persze megvolt (hiszen ott voltunk Nové Mestoban a koncerten), hogy képbe jött William DuVall, aki iszonyat energiával nyomta a régi cuccokat. Az az elméletem, hogy kellett nekik néhány év kitesztelni az arcot, hogy viselkedik a régi számokkal, aztán elkezdtek új cuccokat csinálni, és most itt van ez, Black Gives Way to Blue, atom. Persze Jerry Cantrell is mondta, meg mindig lehet vitatkozni, hogy ez most milyen stílus — szerintem ez itt az, ahol a grunge tart 2009-ben. (Az All Secrets Known-t hallgatva az ember elgondolkodik, hogy milyen közel is van a grunge a metálhoz-vagy-mihez, konkrétabban fogalmazva az AIC simán turnézhatna egyet a System of a Down-nal. Gigapogó.) Annyira felvillanyoz, hogy a régi nagyok közül van egy, aki még mindig ekkorát üt, hogy el sem tudom mondani.

Koncert november 27-én, amire egyáltalán nem biztos, hogy el tudok menni, de a szándék, hallgatva a cuccot, nagyon erős. A kedvencek mostanában postot pedig azonnal updatelem: a Muse – Resistance mellett az AIC – Black Gives Way to Blue 2009 legjobb albuma.