Let’s get hot.

Road to perdition.

Közkívánatra egy régi adósságot törlesztek: Holger Czukay. Tessék hallgatni, mert az mindenkinek jó, a huszadik századi zeneművészet egy nagy alakja ő, főleg a hetvenes évek, könyök magasságban bőrrel foltozott kötött garbó, alul világos üvegű napszemüveg témakörökben, meg hát nézzünk magunkba: a 70-es évek német popzenéje azért nem kispálya. A hatás garantált.
(Ennek ellenére én The Cult-ot hallgattam eddig a pillanatig, de most már azt se. Beteg leszek, érzem, és nincs kedvem még zenét se hallgatni.)

Sum memories.

Folytatódik a szappanopera. Lassan külön kategóriát fogok csinálni neki. (Bár megvallom őszintén, nem nagyon jönnek be eddig ezek a kategória dolgok.)
Ezt a postot most mégis áttolom Music kategóriába, és mindenkinek tessenek letölteni-meghallgatni ezt. Nap zenéje, ha tetszik, Rammstein album azóta (1 hete lassan) folyamatosan büntet.

Where do you want to go today.

Ritka, de a Cafén olyan zene szól, hogy mindjárt lefosom a bokám. Elvisz, magával ragad, nem tesz le. És magyar. És valami gombáról szól (aszongya “megettük a gombát, és nagyon flesses volt”), és bármilyen Goa-fesztiválon rátrippelnének a flessek meg minden. (Szar áltrendi narkós zsargonok, szevasztok.)

Most bemondta a kislány: a Dealer zenéje. Meg kell szereznem. Must… buuuy…