Ha már Vágó.

Azért attól tartok, Grétsy tanár úrnak valószínűleg lenne egy-két szava ahhoz, aki az atvago.hu fősorát (vagy mi a neve ennek) megálmodta.

gretsy

Álljunk meg egy szóra. Helyesen ugye valami olyasmi lenne, hogy “ha valakit átvághatsz ma, ne halaszd holnapra”, persze belátom, hogy ez nem olyan frappáns. (Abba az irányba viszont ne menjünk el, hogy mit jelent az, ha valaki egy “valakit”, egy személyt “halaszt”.)

Rantelek már megint (álljunk meg egy szóra…), bocs, de mindig ez van, ez a tagline (álljunk meg egy szóra…) megint olyan suta, szúrja az ember szemét. (Halasztja.)

Sztálinista ideaművészet.

Lebegtem. Erre a tömény csodára még a tévéreklámok sem készítik fel az embert.

There, ott mondja ki, fogjákmeg! Mert hát mi különbség van a mai reklámok és az akkori művészet között? Szinte semmi: idealizált világ, amely által az alkotó a saját maga (illetve pontosabban: urai) rendjébe való beilleszkedésre hivatott téged sarkallni. (Huh.)

Szóval a kommunista művészet és a közvetített mélyebb üzenet nem tűnt el, csak ma fogyasztói társadalomnak hívják.

Megyek mobiltelefont venni (már előre utálom.)