#til Amsterdam: együtt a család!

Volt egy kisebb hiátus, az oka: kijött a család! Nem volt izgalmak nélküli a dolog, Adél útlevele az utolsó pillanatban lejárt (nyilván nem, hanem az utolsó pillanatban vettük észre; Jul azóta is kb. csak kesztyűsbáb segítségével tud beszélni), a teherautó defektet kapott, és hasonlók, de mindenki itt van (illetve akinek otthon kell lennie az otthon), épségben.

Lássuk csak, mit #til-tam mostanában:

  • Szar telefonnal szar fotókat lehet csinálni (lásd lejjebb), következésképpen keveset (illetve pont hogy ne lásd).
  • Szar telefonnal még a sport trackelés is szar.
  • Na, viszont itt egy érdekesség: nagyon vicces Amszterdamban, hogy amikor fúj a szél… Ja igen, fújt a szél. Tippre 120 km/h körül, életemben nem ütötte még ki alólam a lábamat szél; hát most igen. Na szóval amikor ilyen szellő lengedez, a repülők marha alacsonyan szállnak. (Eleve Schiphol de facto a belvárosban van, olyan, mintha a LisztFerihegy mondjuk a Kelenföldi Pu.-nál lenne. (In all fairness, a LisztFerihegy is nagyon bent van.) Szóval elég vicces kitekinteni az iroda ablakból hogy most akkor ez földrengés OR WHAT, és látni egy nagyon alacsonyan szálló 747-est átszállni az utca fölött.
  • (A 120 km/h szellőben a gépen ülni… arról Jul tud mesélni, meg a gyerekek, meg a szerencsétlen Beton. Úgy hallottam nem jó.)
  • Hogy az itteni Praxisban egymás mellett van a két izzó, amit otthon égre-földre hajtottam az Erdészhez (az egyiket így is sikertelenül; a másikat be tudtam rendelni, from da interweb).
  • Ja! És hogy szegény Erdész gyújtásproblémáját 580 EUR megcsináltatni. Ötszáznyolcvan! Erdésznél csak én leszek szegényebb – utána!
  • És hogy Flour Tomi és Liszt Ferenc nem állnak rokonságban.

Na, és akkor az adekvát szar fotók, for the record.

#til Amsterdam: fotót és gondolat.

Visszatértem tehát Amszterdamba, még két hét család nélkül (illetve már csak 11 nap), már féllábon is. A részben szopórolleres autóút és az éjszakai hóvihar után ilyen idő fogadott ideát:

Mindehhez 6 fok, semmi szél, tökéletes.

Az Erdész pedig pénteken megy szervízbe, egyelőre csak megmutatni a jelenséget, hogy aztán kapjon egy időpontot a tényleges melóra. Van itt Hollandiában egy KwikFit nevű szolgáltatás (angol emigránsoknak ismerős lehet, onnan indult), weben bejelentkezel, odaviszed, megcsinálják, nagyon kultúrált — na oda nem viszem, miután kiderült, hogy a KwikFit csak amolyan autó-SzTK, kerékcsere, fényezés, futómű, ilyen apróságokkal foglalkoznak. (Mindezt persze emailben kommunikáltam le velük, szóval nem volt regret effort.) Ehelyett egy helyi Subaru szervízt találtam, akikkel kedélyesen elbeszélgettünk, hogy mennyi régi Subaru fut még, hiszen minek cserélné le bárki is, amikor olyan jók. Eddig tehát jó.

Szilvesztert feltett szándékom, hogy itthon töltöm. Mondjuk vehettem volna virslit (kiment a fejemből), mindenesetre vagy valami hasznosat csinálok (pl. gatyába rázom a médiacentert, kitakarítok, berendezek, ilyesmi), vagy filmet nézek egész nap, nekem bármelyik jó, csak a petárdás (ami ittbazmeg nemzeti sport) tömegbe ne kelljen kidugni az orrom.

Hogy is kell mondani, függöny?

Függöny.