Címke: jógépkocsi

Ride for the day.

Leadtam az Erdészt szervízbe (megint — még mindig szenvedünk a motorproblémával), kaptam csereautót: egy Subaru Trezia nevű csodát.

IMG_20150703_094356~2

Mint kiderült, ez eredetileg egy Toyota Ractis, ami egy Toyota Vitz nevű modell utódja (ami pedig a Yaris Verso utódja)… Nem tudom lehetne-e magyar embernek ennél szerencsétlenebb neveket választani (nyilván lehetne: pl. Subaru Fostalicska, vagy mondjuk Toyota Lázár János), mindenesetre a Vicc → Rectalis → Tré fejlődésen bemosolyogtam.

Az autó kb. olyan is, mint a neve, vicces, hogy az immár 13-ik évét taposó Erdész még mindig jobb autó, mint egy ilyen kis Verso… (És pláne az egyik alábbi képen mellette álló 2005-ös modellévű darab, a Forester széria csúcsa…)

Szóval valami 1.4 literes kis dízelmotor, kopogós műanyagok, sans könyöktámasz, sans tárolók, sans egy rendes rádió.  De tegyük hozzá gyorsan, hogy jelenleg a Trének van egy óriási előnye az Erdésszel szemben: megy. Sőt, még a (manuális) légkondi is működik benne.

Hát ezt hajtom most, amíg az Erdész gyógyul.

Ha már itt tartunk: eddig sikerült kicseréltetni valami hengerfejtömítést amitől tiszta olaj volt a gyújtás, sikerült kicserélni a gyertyákat, és valamit még tweakelni a gyújtáson, amivel már egész jól megy a Forester, ha egyszer sikerült felváltani 3-asba; de 1-esben, 2-esben még így is nagyon béna, hátramenetben meg pláne. Ráadásul vagy ezzel összefüggésben, vagy függetlenül, de zajosak a diffik (középen és hátul is), jobb elölről jön valami csapágyzaj, kanyarodás közben kattog az első diff… szóval van mit nézni rajta.

A szervízköltség eddig valahol szumma 600 eurónál jár, úgyhogy új autót még azért nem érdemes venni. Pedig már kinéztem egy praktikus, pont ideális családi autót…

Ja, a slusszpoén: a Subaru Tréből létezik STi verzió! Y-O-Y…

#til Amsterdam: együtt a család!

Volt egy kisebb hiátus, az oka: kijött a család! Nem volt izgalmak nélküli a dolog, Adél útlevele az utolsó pillanatban lejárt (nyilván nem, hanem az utolsó pillanatban vettük észre; Jul azóta is kb. csak kesztyűsbáb segítségével tud beszélni), a teherautó defektet kapott, és hasonlók, de mindenki itt van (illetve akinek otthon kell lennie az otthon), épségben.

Lássuk csak, mit -tam mostanában:

  • Szar telefonnal szar fotókat lehet csinálni (lásd lejjebb), következésképpen keveset (illetve pont hogy ne lásd).
  • Szar telefonnal még a sport trackelés is szar.
  • Na, viszont itt egy érdekesség: nagyon vicces Amszterdamban, hogy amikor fúj a szél… Ja igen, fújt a szél. Tippre 120 km/h körül, életemben nem ütötte még ki alólam a lábamat szél; hát most igen. Na szóval amikor ilyen szellő lengedez, a repülők marha alacsonyan szállnak. (Eleve Schiphol de facto a belvárosban van, olyan, mintha a LisztFerihegy mondjuk a Kelenföldi Pu.-nál lenne. (In all fairness, a LisztFerihegy is nagyon bent van.) Szóval elég vicces kitekinteni az iroda ablakból hogy most akkor ez földrengés OR WHAT, és látni egy nagyon alacsonyan szálló 747-est átszállni az utca fölött.
  • (A 120 km/h szellőben a gépen ülni… arról Jul tud mesélni, meg a gyerekek, meg a szerencsétlen Beton. Úgy hallottam nem jó.)
  • Hogy az itteni Praxisban egymás mellett van a két izzó, amit otthon égre-földre hajtottam az Erdészhez (az egyiket így is sikertelenül; a másikat be tudtam rendelni, from da interweb).
  • Ja! És hogy szegény Erdész gyújtásproblémáját 580 EUR megcsináltatni. Ötszáznyolcvan! Erdésznél csak én leszek szegényebb – utána!
  • És hogy Flour Tomi és Liszt Ferenc nem állnak rokonságban.

Na, és akkor az adekvát szar fotók, for the record.

It’s not dead, it’s resting.
Elég gátlósan állnak ezek az izék
Életünk dobozokban
Fut a gyáva (újra – végre)
És persze #aleskadiamonding
Doesn’t do justice, de élőben kb. a farokszámot le lehet olvasni a repülőről

#til Amsterdam: fotót és gondolat.

Visszatértem tehát Amszterdamba, még két hét család nélkül (illetve már csak 11 nap), már féllábon is. A részben szopórolleres autóút és az éjszakai hóvihar után ilyen idő fogadott ideát:

Reggeli tramstopping
Ilyen csuda időre jöttem vissza Amszterdamba
Joris Ivensplein a napon
OBA és konzi a sötétben

Mindehhez 6 fok, semmi szél, tökéletes.

Az Erdész pedig pénteken megy szervízbe, egyelőre csak megmutatni a jelenséget, hogy aztán kapjon egy időpontot a tényleges melóra. Van itt Hollandiában egy KwikFit nevű szolgáltatás (angol emigránsoknak ismerős lehet, onnan indult), weben bejelentkezel, odaviszed, megcsinálják, nagyon kultúrált — na oda nem viszem, miután kiderült, hogy a KwikFit csak amolyan autó-SzTK, kerékcsere, fényezés, futómű, ilyen apróságokkal foglalkoznak. (Mindezt persze emailben kommunikáltam le velük, szóval nem volt regret effort.) Ehelyett egy helyi Subaru szervízt találtam, akikkel kedélyesen elbeszélgettünk, hogy mennyi régi Subaru fut még, hiszen minek cserélné le bárki is, amikor olyan jók. Eddig tehát jó.

Szilvesztert feltett szándékom, hogy itthon töltöm. Mondjuk vehettem volna virslit (kiment a fejemből), mindenesetre vagy valami hasznosat csinálok (pl. gatyába rázom a médiacentert, kitakarítok, berendezek, ilyesmi), vagy filmet nézek egész nap, nekem bármelyik jó, csak a petárdás (ami ittbazmeg nemzeti sport) tömegbe ne kelljen kidugni az orrom.

Hogy is kell mondani, függöny?

Függöny.