Zenék

Az új Pearl Jam… (ellenpélda) nem az. Igazából megint dobtak egy sekély albumot, ami egyébként remek alkalom volt arra, hogy az összes eddigit végighallgassam a Vitalogy-val bezárólag (ez egyébként elévülhetetlen érdem), de a Backspacer nem lesz a frequent listán.

Az új Muse (Resistance): kurvajó. Jelenlegi Muse must have listámon a Showbiz (rajta a Tökéletes Albumkezdés), és a Resistance.

Új Dave Matthews (Big Whiskey and the GrooGrux King): szintén állat album, szerencsére ezek a srácok nem grunge-ot játszottak régen, amibe ugye bele lehet öregedni… Hozza a szintet, pozitív, öröm hallgatni.

Az új Gary Moore (Bad For You): erőteljes blues-rock, vagy mi ez a stílus. Ilyen zenét szerettem volna játszani csikókoromban, most is szívesen nyomnám, olyan ülünk-a-motoron feeling. (Vagy ülünk-a-kamionban.) És a faszi egyike a világ meghatározó gitárosainak, mondjuk top 5. (Várjunk csak: Clapton, Dimebag, fiatal B. B. King, Slash… igen, talán ő az ötödik. Hú, meg a country szcéna, áh.)
Azt pedig ugye tudjuk, hogy Gary Moore jön ide novemberben!

Blog

Iconic Photos: alternatív történelem híres fotókon keresztül. Inkább informatív, mint történelmi (tehát az érettségit nem helyettesíti), de adalékot ad, én pedig annak ribanca vagyok. Tudtad pl. hogy a jobb oldalt látható (egyértelműen történelmi jelentőségű) képek Churchill azért vág ilyen morcos képet, mert a fotós (Yousef Karsh) 1 másodperccel korábban egy meglepő mozdulattal kivette a szájából a szivart? A következő (kevésbé híres) képen már mosolyog. “You can even make a roaring lion stand still to be photographed.”

Daily Squee (ex Dreaming of Kittens/Puppets): ultimate cuteness, nem szaroznak felirattal, pózokkal, alvó cica/kuyakölykök, sallang nélkül. Mostanában elkezdtek random ébrenlevős képeket is betolni, ez nem lesz jó hosszú távon, de remélhetőleg erre ők is rájönnek időben.

Film

Gran Torino: Clint Eastwood még egyszer odabasz, csak a káromkodások miatt is érdemes megnézni, de valahogy az egyébként gyengus alapsztoriból is nagyon jót, hogy-ne-mondjam meghatót alkotott az öreg.

Planet Earth: felejts el mindent, amit eddig természetfilmben láttál, mert ezen beszarsz. Ezidáig az egyetlen mozgókép, amiért érdemesnek látnám beruházni egy 42″-es 720p tévébe meg egy Bluray-lejátszóba. Mátrix, rajzfilmek, bármi nem ér meg ennyit.

Watchmen: nem tudom pontosan hova is akarom tenni ezt a filmet, de a hangulat amit a csoffadt szuperhősök miliője sugároz, azt hiszem a pozitív oldalra helyezi. Messze nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla, mint a tömegek, de egy 500-ast megér.

Shaun of the Dead: semmit, konkrétan semmit nem tudtam a filmről, csak azt, hogy Dylan Moran, az általam jelenleg figyelt angol mesterhármas (Eddie Izzard, Bill Bailey a másik kettő) egyik tagja szerepel benne. Nos, megér egy estét, mert a legviccesebb zombis film evar. (Annak fenntartása mellett, hogy szerintem ezen kívül nincs vicces zombis film. Azt hiszem.)

This is Spinal Tap: jó rég néztük, még valamikor nyáron, ha Drifter nem hív meg, nem is tudtam volna, hogy létezik ilyen film. Kurvajó, de bármit mondok róla, lelövöm a poént. You have to trust me on this one.

Guns of Navarrone és The Bridge on the River Kwai: nem a legfrissebb filmek, de még mindig ütnek. Általánosságban mondhatom, hogy tessen mindenkinek régi (pre-CGI, pre-3D) háborús filmeket nézni, mert ma már nem csinálnak ilyesmit! A Kwai folyóhoz hozzátenném, hogy kötelező angolul, mert magyar szinkronban egészen biztosan nem jön át ez a konokul vicces angol kifejezésmód, always a gentlemen.

Kapcsolódó postok:

1. Time has come to make things right.
2. Filmek mostanában: The Kingdom, Something’s Gotta Give, Lions for Lambs.
3. Axelero kicsit elszállt: ahányszor mostanában

Kapcsolódó postok:

1. Mozi: Sicko.
2. Mozi: Music and Lyrics, Human Traffic.
3. Pembridge park.

1. Goodfellas: Martin Scorsese remekmű, kb. ez lehet az a film, amiből a Sopranos készült, ami a legjobb sorozat evar, mint tudjuk. Külön viccesek az átfedések: találkozhatunk Dr. Melfivel (aki fiatalkorában igencsak szemrevaló pipi volt), Pussyval, Phil Leotardo-val (szerencsétlent itt se szeretik), Christopherrel, és még rengeteg new jersey-i arccal. És ugyanaz a hangulat: a nagy maffiózók, ahogy piti bűnöket követnek el, zabálják az olasz kaját (amitől a néző persze ismételten rendel egy pizzát), szóval must see.
2. Valley of Flowers: nem említeném csak a minősége miatt, de vicces megnézni egy buddhista felfogással készült forgatókönyvet. Akkor még nem fog gyanút az ember, amikor a reguláris középkori tolvajsztori keretein belül elkezdenek árnyékot meg tükörrel varázserőt lopkodni szerelmes főszereplőink… (Pedig itt már — mint utólag kiderül — megtörtént a baj, a démon kiszabadítása!) Viszont hősnőnk (Mylène Jampanoï, meglehetősen szép és cicit is villant!) halála után belecsöppenünk egy gyökeresen más, modern kori Tokióban játszódó cselekménybe, ami olyan érzés, mintha a rendezőnek két független ötlete lett volna, viszont csak egy filmre volt budget — és persze a végén összeáll a kép: a démon a szerelméért feladta a halhatatlanságot, viszont a hős pont őérte megszerezte, ezzel pedig zavar keletkezett az erőben, hisz ember nem lehet halhatatlan, démon pedig ne reinkarnálódjon má’ ohne zsinór… A rasztahajú démonzsaru (szintén örökéletű, apparently) helyreteszi a dolgokat, ember meghal, démon örökéletűvé downgradeltetik és régi helyére bezáratik. És itt a buddhista lényeg: két és fél óra filmnézés után konkrétan ugyanott tartasz, mintha el se kezdted volna nézni a filmet! Ennél jobban semmi nem összegzi egy vallás lényegét.
3. Frost/Nixon: nem is annyira a film, mint maga a lefedett történelem a lényeg itt. (Jó a  feldolgozás egyébként, de nehéz megítélni, elvégre történelmi hűségre törekedtek, nem akcióra, vagy ilyesmire.) Gondolom a magyarok nagy részének kimaradtak a Watergate amerikai utórengései, sejtem (de hangsúlyozom: nem tudom), hogy a vasfüggönyön innen a kapitalizmus csődjét emelték inkább ki… Meg hát én még erősen concept státuszban voltam, amikor ez az egész történt. Mindenesetre hihetetlen látni, ahogy egy korrupción kapott amerikai elnök megtörik, és hogy ez ilyen kevésen múlik… A DVD extrái között ott van az eredeti interjú egy része is, nagyon érdemes megnézni.
4. (A legfrissebb pedig a Slumdog Millionnaire, ami jó kis film meg aranyos, bár a 8 Oscart nem látom indokoltnak — de hát az Oscar mindig politika.)

Kapcsolódó postok:

1. Film, mozi, film: Chaos, Die Hard 4.0, Babel.
2. Film: Into the Wild.
3. Film: Leatherheads.

Nettó is jó: kalandos, a témához (orosz maffia Londonban, lánykereskedelem) illően erőszakos, van benne szelermi szál-utalás, amit viszont (nagyon helyesen) nem visznek végig (és így nem törik el az üzenetet), valós problémát vet fel és elgondolkodtat, nyitva hagy, stb.

Aztán a DVD extrákról kiderül, hogy

• Viggo, valamint a filmben alkalmazott tetoválómester apparently meglehetősen beleásta magát az orosz maffia tetoválásaiba, a szubkultúra a szubkultúrában-problematikába (londoni orosz közösségen belüli orosz maffia ellenállása az ugyanezen szubkultúrához sorolt csecsen maffiával),
• illetve hogy (megrökönyödésemre) a film készítését (többek között) a BBC támogatta, hogy megtörténjen ama bizonyos probléma felvetése (hogy emberkereskedelemért kevesebb börtönbüntetés jár, mint drogért, nem beszélve a bizonyítás nehézségeiről).

Nem tudtam nem párhuzamot vonni a BBC és a MTV között, és elgondolkodni, hogy a MTV a közelmúltban milyen filmeket támogatott. Művészfilmek ugrottak be cím és értelem nélkül, meg olyan nagyságok, mint a Magna Hungarica, meg a Hídember — ha ezeket egyáltaáln a MTV támogatta. Mindenesetre az a sejtés alakult ki bennem, hogy Angliában a közszolgáltaiság problémák felvetéséről szól, míg itthon még mindig nem tudtunk továbblépni azon, hogy elhelyezzük a kis szaros kultúránkat a kontinensünk történelmében, illetve a saját fejünkben. Ha ez így van, az durva: a 19-ik század eleje óta pöcsölnénk ezzel?

De eltértem a tárgytól: nézd meg az Eastern Promisest, megéri.

Kapcsolódó postok:

1. Mozi: Kalandorok (és általában a magyar mozi).
2. Mozi: The Dark Knight.
3. Mozi: Pirates of the Caribbean: At the World’s End.

1. Taken, kémes-európás a legjobb fajtából, megnézése melegen ajánlott, pörög, nem szarozik, üt, lő, szíáé.
2. Assassination of Jesse James…, amitől sokkal többet vártam, ehhez képest végig se néztük, pedig western is, Brad Pitt is, de elmentek egy ilyen fura irányba, hangulatban kicsit mint a Seraphim Falls, de míg az a film eltalálta, ez nem.
3. És a Max Payne, amitől szintén sokkal többet vártam, persze eleve Mark Wahlberg nem a legjobb választás a szerepre, és a rendező is foglalkozhatott volna a háttérirodalom tanulmányozásával ahelyett, hogy kamerákba mondja, hogy “fuck” és “cocksuckers” (ne nézd meg az extrákat). Egyszerűen unalmas lett a film.

(Azon gondolkoztam egyébként, hogy mindentől függetlenül ha rá kéne böknöm a legjobb kémes-európás filmre, valószínűleg a Hopscotch-ra böknék.)

Kapcsolódó postok:

1. Mozi: Spy Game, The Bourne Ultimatum.
2. Mozi: The Dark Knight.
3. Mozi: Kalandorok (és általában a magyar mozi).

Kapcsolódó postok:

1. Perec, a pöpec.

Kapcsolódó postok:

1. Bad times.
2. 0118 999 881 999 119 725 3.
3. Dohány.

Kapcsolódó postok:

1. Mozi: Kalandorok (és általában a magyar mozi).
2. Mozi.
3. Az elvégzett munka felett érzett elégedettségben ihletett összefoglaló jellegű hosszúhétvégi post allergia, Critical Mass video, kaja, és még talán más egyéb témákban. Ja, vigyázat: hosszú cím alert!