Dénes Ágnes és a finn kapcsolat.

Böngészem a Kottkét a reggeli kávé mellé, és mit látok?! Hát Dénes Ágnes nevét, azt látom:

Tree Mountain is a man-made mountain 125 feet high covered in 11,000 trees planted in a configuration according to the Golden Ratio. This art installation was conceived and built by artist Agnes Denes in Finland and is designed to endure for 400 years.

Dénes Ágnes, a Svédbe’, majd New York-ba szakadt magyar művésznő most épp egy finnországi projektje miatt került a figyelem középpontjába (biztos vagyok benne hogy kb. fél napon belül az Index és a 444 is lehozza), ahol, mint fent olvasható, egy mesterséges hegyet telepített be fákkal, geometrikusan. Marhajól néz ki: Dénes Ágnes és a finn kapcsolat. részletei…

Utaztam.

Most mondd!…

Szóval egyrészt tényleg létezik a Samsung Note 7 tiltás a repülőkön, konkrétan online checkin közben (is) kifejezetten felhívják a figyelmedet, hogy ha NOte 7-ed van, azt még kikapcsolt állapotban sem viheted fel a gépre.

Másrészt a Schipholon (amszterdami reptér ugye, ejtsd: szkhkhkhkhiphhhhol) a departures terminálba belépve először meglepődtem, aztán hangosan felnevettem. Ahogy belépsz, ezt látod, életnagyságban:

Annyira élethű, hogy tényleg elhiszed hogy igazi; aztán ráguglizol, és rájössz, hogy nem az: egy Maarten Baas nevű művész munkája. Egyébként teljesen pontos, funkcionális óra, egy csavarral (see what I did there?).

Harmadrészt meg életemben először a London City-re repültem, a város közepére. Ez ugye arról nevezetes, hogy míg egy Lutonról (brrr…) vagy Gatwickről realisztikusan kb. 2-2,5 óra bejutni Londonba, és Heathrow-ról is 1-1,5, a City-ről tokkal-vonóval fél óra alatt (34 perc; mértem!) bent voltam a London Eye-nál. A Canary Wharf meg konkrétan 3 DLR és 2 metrómegállóra van, tippre negyed óra.

https://www.instagram.com/p/BL_qy7dD03O

Emiatt míg pl. a Luton (brrr…) a vendégmunkások reptere és egy kisvárosi Volán buszállomás hangulatát árasztja, a City a napi business ingázók reptere, a falon tőzsdei árfolyamok futnak, és kb. mindenki öltönyben és poggyász nélkül csapatja. (Mert este úgyis hazamegy.)

A központi lokációt egyébként a londoniak természetesen utálják: a City Airport bár kicsi (egy kifutó az egész), de zajos, mert hát reptér. A környék, gondolom emiatt, kifejezetten lepukkant, ránézésre az ottani orosz közösség fellegvára, úgyhogy a DLR-en, metrón az öltönyös tömeg mellé betársul a csíkos adidas susinacis, kötekető réteg, igazán érdekes élmény. A bezárás tehát elvileg nem lenne rossz Londonnak, mert a terület amúgy nagyon értékes. Jay Foreman összefoglalja neked ha érdekel:

Ugyanakkor persze pont most, amikor még Heathrow-t is bővíteni fogják minden korábbi ígéret ellenére (ismét csak Jay Foreman kapcsolódó videóját tudnám ajánlani), nyilván nem fog ez bekövetkezni: miközben pl. Amszterdam (és Schiphol, ami simán bővíthető különösebb fájdalom nélkül), és gondolom még 3 másik nagyváros bármelyik pillanatban szívesen átveszi London szerepét mint európai (pontosítsunk: Európai Uniós) business hub, a brexit utáni Anglia nyilván foggal-körömmel fog ragaszkodni minden kicsi versenyelőnyéhez. (Itt teszem hozzá, hogy a Schipholról, ha nem számítjuk a leszálló repülő taxizását és a terminálon gyaloglást, 20 percen belül bent vagy a belvárosban, 25 perc alatt az üzleti negyedben.)

Mondjuk az kétségtelen, hogy a London City Airport nevét sokkal könnyebb kiejteni, mint azt, hogy szkhkhkhkhiphhhhol.