Környezettudatos vagyok (apparently).

Kaptam a Nuontól (áram- és melegvízszolgáltató) év végi kimutatást. Természetesen emailben és nem papíron, természetesen a webre referál, ahol a részletek vannak, de kaptam egy kis személyre szabott videót is, amiben a szokásos infografika stílusban összefoglalják nekem az évemet, áram- és melegvízfelhasználás nézőpontból. Tök elegáns megoldás, be is csuktam a háttérben már megnyitott részletes infó tabot, mert ebben minden benne volt, ami kellett, kapok vissza 137 eurót (yay), jövőre 13 euróval kevesebb lesz a havidíjam (yay), mert (és ezért ez az egész poszt) bár 4 fős család vagyunk (plusz macska), kevesebb energiát fogyasztunk, mint egy háromfős család (macska nélkül):

Úgyhogy most környezettudatosan elmegyek, átveszem a szülinapi téligumijaimat (yay). Oké, 507 eurót otthagyok cserébe (boo), viszont legalább többet fog fogyasztani a kocsi (boo), mint most az Ultrac Satin-okon… (Ugyanakkor el tudunk menni síelni vele anélkül hogy fejre állnánk.) (Yay.)

Utaztam.

Most mondd!…

Szóval egyrészt tényleg létezik a Samsung Note 7 tiltás a repülőkön, konkrétan online checkin közben (is) kifejezetten felhívják a figyelmedet, hogy ha NOte 7-ed van, azt még kikapcsolt állapotban sem viheted fel a gépre.

Másrészt a Schipholon (amszterdami reptér ugye, ejtsd: szkhkhkhkhiphhhhol) a departures terminálba belépve először meglepődtem, aztán hangosan felnevettem. Ahogy belépsz, ezt látod, életnagyságban:

Annyira élethű, hogy tényleg elhiszed hogy igazi; aztán ráguglizol, és rájössz, hogy nem az: egy Maarten Baas nevű művész munkája. Egyébként teljesen pontos, funkcionális óra, egy csavarral (see what I did there?).

Harmadrészt meg életemben először a London City-re repültem, a város közepére. Ez ugye arról nevezetes, hogy míg egy Lutonról (brrr…) vagy Gatwickről realisztikusan kb. 2-2,5 óra bejutni Londonba, és Heathrow-ról is 1-1,5, a City-ről tokkal-vonóval fél óra alatt (34 perc; mértem!) bent voltam a London Eye-nál. A Canary Wharf meg konkrétan 3 DLR és 2 metrómegállóra van, tippre negyed óra.

Emiatt míg pl. a Luton (brrr…) a vendégmunkások reptere és egy kisvárosi Volán buszállomás hangulatát árasztja, a City a napi business ingázók reptere, a falon tőzsdei árfolyamok futnak, és kb. mindenki öltönyben és poggyász nélkül csapatja. (Mert este úgyis hazamegy.)

A központi lokációt egyébként a londoniak természetesen utálják: a City Airport bár kicsi (egy kifutó az egész), de zajos, mert hát reptér. A környék, gondolom emiatt, kifejezetten lepukkant, ránézésre az ottani orosz közösség fellegvára, úgyhogy a DLR-en, metrón az öltönyös tömeg mellé betársul a csíkos adidas susinacis, kötekető réteg, igazán érdekes élmény. A bezárás tehát elvileg nem lenne rossz Londonnak, mert a terület amúgy nagyon értékes. Jay Foreman összefoglalja neked ha érdekel:

Ugyanakkor persze pont most, amikor még Heathrow-t is bővíteni fogják minden korábbi ígéret ellenére (ismét csak Jay Foreman kapcsolódó videóját tudnám ajánlani), nyilván nem fog ez bekövetkezni: miközben pl. Amszterdam (és Schiphol, ami simán bővíthető különösebb fájdalom nélkül), és gondolom még 3 másik nagyváros bármelyik pillanatban szívesen átveszi London szerepét mint európai (pontosítsunk: Európai Uniós) business hub, a brexit utáni Anglia nyilván foggal-körömmel fog ragaszkodni minden kicsi versenyelőnyéhez. (Itt teszem hozzá, hogy a Schipholról, ha nem számítjuk a leszálló repülő taxizását és a terminálon gyaloglást, 20 percen belül bent vagy a belvárosban, 25 perc alatt az üzleti negyedben.)

Mondjuk az kétségtelen, hogy a London City Airport nevét sokkal könnyebb kiejteni, mint azt, hogy szkhkhkhkhiphhhhol.

Gigaposzt: a holland egészségügy – 1. rész.

PANO_20150608_151111~2

Sok embernek sok mindent meséltem a holland egészségügyről (“beszél ez összevissza”), de adós voltam egy gigaposzttal, amiben összefoglalom, hogy hogy is megy ez itt, pedig igény az volna rá. Szóval íme, a Holland egészségügy, belülről.

(Zárójel a nem rendszeres olvasóim kedvéért: nem sokkal kiköltözésem után megtalált engem egy Klasszikus Hodgkin Limfóma és ennek következményeként egy 4 hónapos kemoterápia (plusz előtte 2 hónap magas lázzal) — itt kezdődött, a kemó haladásáról először itt, majd itt írogattam bővebben. Emiatt a holland átlagemberhez képest is nagy tapasztalatot szereztem a holland egészségügyet illetően — sokkal nagyobbat, mint amekkorát valaha akartam. Zárójel bezár.) (Mondtam.)

A posztot két részre fogom szedni, mert szófosásom van elég nagy a téma. Az első részben (jelen írás) ezeket fedem le:

  1. Holland egészségügy, számokban
  2. Törvényes keretek
  3. Mennyi az annyi: TB járulék és barátai
  4. Háziorvos

Ezek az egyszerű, könnyen befogadható témakörök. A következő részben aztán belecsapunk a lecsóba, és megnézzük, hogy

  • hogy működik a betegszabi (hint: nem pont úgy mint Magyarországon)
  • hogy milyenek a kórházak, milyen egy kórházi kezelés (hint: nem pont olyan mint Magyarországon)
  • és hogy hogy működik a betegjogi képviselet, üzemi orvos, és a hosszan tartó betegség. (Hint: pont úgy mint Magyarországon. Haha, csak vicc volt! Teljesen máshogy.)

Blijf kijken, addig meg vágjunk bele az első részbe!

Gigaposzt: a holland egészségügy – 1. rész. részletei…