on the road címkével jelölt bejegyzések

Ezt a síelés gyerekkel dolgot…

…ti hogy csináljátok? Mi most jöttünk Murauból, ahol ha jól számolom hatszor tudtunk csúszni. (Jul még kétszer.) Persze ebben benne volt az is, hogy a gyerekek betegek voltak (knock on wood), később mi lettünk azok, ilyen tél ez.

A hely egyébként gyönyörű volt (PhotoSphere itt), hó szuper, időjárás OK, az Erdész meg gond nélkül küzdött meg a szűzhavas, később glattjeges hegyoldallal.

Csináltam néhány fotót, többnyire Nexus 5-tel (mert kinek van szabad keze a nagygépet előkapni). Panorámát:  Bővebben…

Egyáltalán mit csinált a lee Prágában?

De egyáltaáln project golive közepén hogy volt ideje a lipileenek blogolgatni groupware-ről meg Google+-ról?

Nos: a lipilee képzésen volt. Vizsga majd valamikor jövő év elején (miután feldolgoztam a 800 oldalnyi anyagot), meg majd írok bővebben is róla.

A történethez hozzátartozik, hogy hazafele törölték a járatomat azzal a felajánlással, hogy másnap délre átteszik a jegyet, következésképpen volt fél órám átérni a reptérről a vonatállomásra. (Sikerült.)

A Kolab projekt egyébként halad. Kb. 10 bétateszter jelentkezett egyelőre, ami szerintem jó indulási alap, az apró bökkenő jelenleg az, hogy még én fedeztem fel egy elég randa bugot — félek tőle hogy én okoztam, úgyhogy most keresgélem hol okozom vissza. Utána indul a teszt!

2 gyerek, 4 nap, 88 kerék

Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.

Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.

Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.

Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!

Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!

Apropó “88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.

Róma.

Jegyzetszerű tapasztalatok (executive summary)

  • A metró az egy mayhem. Mivel az útikönyv azt állítja, hogy taxizni tilos mert átverik az embert, metróval jöttünk a vonatállomásról az apartmanba. (Reptérről vonat teljesen Európa.) Never again, és nem csak a tömeg miatt: ennyire szarul szervezett jegyeladást, és ilyen hosszú aluljárókat (ahol ráadásul opportunista módon mész fel értelmes térkép híján, majd csalódottan tapasztalod, hogy a kilométrenyi mozgójárdával és mozgólépcsővel szaggatott alagút konkrétan a senkiföldjére visz fel, ahonnan csak visszafele tudsz haladni, mert egy autópálya van az orrod előtt), szóval ilyen rémes föld alatti közlekedést még nem is láttam — marad a taxi.
  • Btw taxi. A hír igaz is meg nem is. A reptéri transzfer 40 Eur, se több, se kevesebb. Városba érkezve ezt nem feltétlen tudod, óra alapján meg simán kijön valóban 60-70 Eur is. Az érdekessége a dolognak az, hogy minket még reptéri transzfer rendelése után is megpróbált lehúzni a taxis. (Nem sikerült neki. Magyar vs. olasz…)
  • És ha már tágabb értelemben vett közlekedés, egy általánosabb meglátás. Voltam (vezettem) Párizsban és Portugáliában (meg Spanyolba’ is), voltam Rómában és figyeltem autós szemmel a közlekedést. És bár kaotikusnak tűnik, nem olyan életveszélyes, mint a Budapesti. Igen, megy mindenki a feje után és bizonyos szabályokat áthágnak, de nem olyan önző módon, mint az átlag budapesti autós. Szóval mielőtt nagyon elkezdenénk kritizálni az ún. mediterrán közlekedési káosz mémet, azért nézzünk szét a saját házunk táján, ahol szintén áthágjuk a szabályokat, csak ráadásul még életveszélyesen is.
  • Fon: van nekem Fon routerem, de azt kell mondjam, hogy Anglián kívül (ahol ugye az összes BT hotspot használható Fon accounttal) sehol nem vettem hasznát (persze azt a 14 vagy mennyi Eurót már így is többszörösen visszahozta). Térkép szerint Rómában is van egy csomó Fonero, de nyilván úgy, mint én: a lakásban üzemel valahol az eszköz, márpedig az 5-600 éves falak többek között arra is jók, hogy nem engedik ki a jelet. Utcán egyszer találtam rendes, nyílt wifit.

Venue-k

Róma egyébként gyönyőrű kis hely, a Spanyol lépcsőtől kb. 2 utcára laktunk (úgyhogy igazából a reneszánsz városközpontot láttuk sokat). Ezt láttuk az ablakból:

Ha lett volna netem (koncepciózusan nem zavartattam magam, hogy nincs), kb. ezeken a Foursquare venue-ken checkinelhettem volna:

  • Spanyol lépcső
  • Trevi kút
  • Pantheon
  • Piazza del Popolo / Santa Maria del Popolo / Porta del Popolo (ahol már építették a színpadot a pénteki giga-nyugdíjreform-tüntire)
  • Pincio és Villa Borghese
  • Gyerekmúzeum (Il Museo dei Bambini di Roma)
  • Colosseum
  • Basilica di San Clemente
  • Szent Péter Bazilika (és útközben Castel Sant’Angelo)
Szóval a basic venue-k. És persze a helyek nagy részére gyalog mentünk (mi állatok), kétszer szálltunk buszra, Adél a hátamon csücsülve élvezte a kilátást/lovakat (nyihaa/prr)/templomokat (tepe, put tó)/embereket (minden olasznak volt egy “ciao bambino”-ja Adél számára), és a lovakat (nyihaa/prr).
Térkép
Kartográfiai értelemben 4 forrásunk volt:
  • egy útikönyv
  • a Google Maps offline-ba cache-elt Róma-térképe (szart se ér, mert nem elég részletes és nem kereshető)
  • a Triposo Róma-appja (jó és részletes leírásokat ad a helyekről, a fő információs forrás volt, de útvonalat tervezni városon belül szar vele, az offline térkép és a gps support ellenére)
  • a TripAdvisor Róma-appja (inkább közösségi alapú, tehát csillagozós, ami torz eredményeket ad, a hülye amerikai turisták inputja miatt, viszont van benne egy jó “point me there” iránytű-és-távolságmutatóka, és persze offline térkép gps támogatással)

Nyaralás 2010: Mencshely és környéke.

(Megj.: Környéke is tökjó kis helységnév lenne ide Magyarországra.)

Mivel a regulár nyaralási időszakban előreláthatólag szülünk és/vagy babázunk, az volt az ötletünk, hogy május végén úgyis olyan jó idő van már, uccu menjünk el nyaralni, ne túl messze Budapesttől, de lehetőleg ne legyen 3G, sőt, EDGE se. (Szóval “past the EDGE” menjünk.)

A megoldás Mencshelyen lett a José Luis Martínez-féle udvarház, kis parasztház, nagy kert, tűzrakóhely, minden. Persze az időjárás nem volt a pakliban, a félméteres falak nem tudtak átmelegedni, úgyhogy jó hideg volt a házban, meg egy ideig kint is. Ráadásul úgy elkapott az allergia, hogy 2 napig alig láttam ki a fejemből.

Ettől eltekintve jó kis trip volt, kis Bácshegy, Nagyvázsony, Veszprémi állatkert. Képek erre.

Erős akarattal mindenki jó lövő lehet. (Hétvégelog.)

A hétvége másik szignifikáns eseménye (az egyik természetesen az, hogy pecsenyére sült a pofám képem arcom a CM-en (35 ezer, köszönjük mindenkinek!!!)) az volt, hogy elautóztunk Komáromba és megnéztük a Monostori erődöt. Namármost Komáromba autózni eleve az a fajta élmény, amivel minket le lehet venni a lábunkról, 10-es út, vasárnapi üresség, gyönyörű idő, madárcsicsergés, tavaszi zöldellés, hegy-völgy-Duna, 10-es út, de ez a Monostori erőd olyasmi volt, amire nem számítottam. Az ember Magyarországon erődről várra, arra pedig romvárra asszociál, bús düledékekre, amiket először a tatár, aztán a török, aztán a labanc, aztán az orosz, aztán az osztrák, aztán megint az orosz, aztán a szocializmus, és végül a kapitalizmus, khm., használt. Ennek megfelelően 3 egymáson marad követ (kő kövön!) mi már várnak nevezünk ugye, és ez oké is, mert ezek többnyire festői tájakon vannak, és marhaszépek így is, bár lakni azért nem laknék benne, és természetesen vár mivoltukban a kanyarban sincsenek egy mittomén francia várhoz képest, amit ugye megépítettek, majd évszázadokon át dísznek használtak, meg a második világháborúban kicsit náci parancsnokságnak, és végül a huszadik század vége felé forgatási helyszínnek, amerikai gyártású náci parancsnokságos filmekben.

A kontraszt, amit érzékeltetni akarok az, hogy az általános erőd=vár=végvár vonallal szemben ez az erőd egy modern erőd (főszereplő Steven Seagal rendezésében), egy olyan facility, ami az erődök korának legvégén épült (a Komáromi erődrendszer részeként), konkrétan az erőd, mint technológia elavult lett, mire megépült. (Nem is használták soha élesben.) Addig viszont beleépítettek minden tudást, ami az épített védművekkel kapcsolatban felhalmozódott az azt megelőző 7-800 évben. Nem lett volna könnyű dolga annak a támadónak, aki valami hülyeségtől vezérelve nekiáll az (akkori) birodalom közepén csak egy kicsit elavult fegyverekkel megpróbálkozni az épületegyüttes bevételével, változatos módon kartácsolták volna le a falakról, vagy ha onnan nem, akkor a falak közötti vakfolyosókról.

Szóval érdemes megnézni. A beugró felnőtt fejenként 1000 huf, erre rájön az 500 forint az idegenvezetésért, amit melegen ajánlok, mert egyrészt nagyon jó az idegenvezető, másrészt sok érdekes részletet is mesél. A lokális büfében 600 Forintért válllalható a gyros, utána remek ücsörgés-kacsázás esik a kb. 200 méterre levő Dunaparton, távolban látszik a történelmi Komárom (aka. Komárno).

Erődös képgaléria erre.

Murau-Kreischberg.

View Larger Map

Tudtad, hogy Muraut sose szabadították fel hivatalosan az (összes többi környékbeli települést felszabadító) szovjet csapatok? 1945 májusában a helyi ellenállatok, megneszelve a szovjet sereg érkezését, felszabadították a helyi fogolytáborban tartott angol hadifoglyokat, aztán azt mondták az oroszoknak, hogy Muraut már felszabadították az angolok. A ruszkik be se mentek a faluba.

Trip over. Első rész: Gyula és környéke, Wenckheim kastélyok.

Nos, hazajöttünk tegnap. Még szabin azonban, most következik a fotók rendezgetése.

A trip első részében Gyulára mentünk, ahol a Wenckheim-örökséget tekintettük meg. Keveset (legyünk őszinték: semmit) nem tudtam a Wenckheimekről, amíg nem láttam Ervinnek ezt a fotóját. Innentől aztán egyik dolog következett a másikból, és Jullal felgöngyölítettük, hogy ennek a bizonyos Wenckheim nevű arisztokrata családnak bizony jópár kastélya volt az Alföld déli részén, fél Békés megye az övék volt. A wenckheim.hu oldalon Tuska János jóvoltából rengeteg info van a családról és a kastélyokról (azt hiszem egy alföldi túrának önmagában tökéletes kiindulópontja), ezek közül mi a póstelki, a szabadkígyósi, a gerlai és a dobozi egységeket néztük meg, ami messze-messze nem a teljes felhozatal. A volt kastélyok többnyire a teljes lepusztultság állapotában vannak és így is gyönyörűek (máshogy szép, ugyebár), kivétel a szabadkígyósi és a dobozi, amit a sokat átkozott rendszer iskolává alakítással átmentett (így-úgy) nekünk is. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ha lehet választani, hogy rom, vagy iskola, hát inkább iskola. (Másra meg gondolom a világháború után nem nagyon volt erőforrás.) A szabadkígyósi kastélyra egyébként önmagában érdemes egy túrát szervezni: baromi szép hely, szép kerttel (praktikusan erdő); köztes időben Gyula tökéletes szállás- és fűrdőhely, és egy pár órás különjárat keretében meg lehet nézni a dobozi magtárat — eladó, úgyhogy hajrá. A hazafele úton a Google által javasolt 47-es út – M5 helyett a 44-esen jöttünk Kecskemétig: kompromisszummentes Alföld, lapos, egyenes, üres út — érdemes arra menni az autópálya dögunalma helyett.

Póstelek
Póstelek
Szabadkígyós
Szabadkígyós

A teljes galéria itt tekinthető meg.