Miscellaniouoaiuous dolgok.

Semmi különös reportolandó dolog nincs, de azért mesélek ezt azt — ja, meg announcolok is, magyarul bejelentek, Ádám meg Viktor kedvéért pedig inmeaningelek.

Szóval: indítani fogok (tulajdonképpen már indítottam, de még nem mondom meg hol) egy angol nyelvű aldomaint, ahova kizárólag a betegségről fogok (angolul) blogolni. A “betegség” szót pedig megpróbálom most leírni utoljára, mert pozitívan (pontosabban: egészségesen) gondolkodunk. Szóval lesz egy ilyen, reményeim szerint meglepetéssel!


In other news, visszajött a lázam, nem 40 fok, de azért 39 fölött. Időközben ugyebár olvasgattam a Wikipedia idevágó oldalát, ahol találtam egy ilyen tünetet:

Cyclical fever: patients may also present with a cyclical high-grade fever known as the Pel-Ebstein fever,or more simply “P-E fever”. However, there is debate as to whether the P-E fever truly exists.

Nos, úgy fest, hogy talán mégis létezhet ez, mint tünet.


És akkor innentől sztori:

Minap felhoztuk a bringát a ház közös bringatárolójából a saját tárolónkba, hónapokig nem fogok bringázni, ne üssék már össze vissza az omafietsekkel a szomszédok. Namost, mikor legutóbb bringáztam vele (talán ezért hittük nagyon sokáig hogy “kibaszottvírusom” van), csatakos-szarrá áztam, 10 km erős holland eső és szembeszél (ha jól emlékszem egy ponton meg kellett állnom, mert hideg is volt, és már nem éreztem az ujjaimat a kesztűmben). Ez valamikor februárban volt (gondolom), a keró tehát 2 hónapja legalább áll. Ennek következtében, meg persze annak, hogy vizesen becsaptam a tárolóba hogy mehessek átöltözni, tel-je-sen összerozsdásodott a lánc, egyáltalán nem forog. Ugyanígy a hátsó fék, totál be van állva, de talán ott csak a féktest rozsdásodott össze és nem a bowden.


Másik. Általában amikor nem tudok elaludni (mostanában előfordul, az éjszakai lázak miatt fel van borulva az alvókám), be szoktam dugni a fülembe valamit, amibe aztán belealszom. Eddig három dolog működött tökéletesen:

  • egy “figyelemvezetés és koncetrációfejlesztő meditáció”, amibe általában 2-3 perc alatt belealszom, a címmel éles ellentétben;
  • Top Gear részek (bizony, működik!);
  • és dokumentumfilmek a múltbéli Angliáról (Youtube, természetesen).

Namost általában Anglia újkori történelméről szoktam valamit nézni, ahol angol professzorok angolul elaborálnak dolgokról, ez ugyebár elég fasza bír lenni.

Viszont.

A minap Jul (megbízásomra, a vacogós session elején) megtalálta ezt. Ez tegnap volt, amikor egyébként 3 órát sikerült aludnom, és egész nap le akart ragadni a szemem. Úgyhogy elkezdtem hallgatni Susan Bottom-ot, és lecsuktam a szemem — és teljesen felébredtem, ez a cucc nagyon lebilincselő. Másfél óra egy rész, 8 részes teljes playlist van, ha más nem kezelések alatt ezeket fogom hallgatni.

Na csak ennyi.


A mai kép a család legfiatalabb dobos tagja. Főleg pergőn és tamokon erős, illetve ha leszáll a székről akkor pedig lábdobon és lábcinen. Vagy-vagy.

 

While 1<2.

Múlt héten átbringáztam Ijburgba (mint az közismert), megnézni a környéket nappal is. Elég hasznos közvetlen szomszédságunk lesz: a ház aljában egy bringabolt, a szembeházban pedig egy paki csirkés. Ha van erőd megkerülni a házat (de ez már vagy 30 méter), akkor kávézó, Albert Heijn (helyi Spar) is akad, meg minden, ami egyébként a nyugodt élethez kell.

Bementem a bringaboltba, kérni egy 15-ös kulcsot (angolul wrench, hollandul moersleutel), miután a repüléshez le kellett szerelnem a bringáról a pedálokat, és a magammal hozott kis tábori készlettel azért annyira jól nem tudtam meghúzni (ami pedálnál nem előnyös). Kihoztak egy — nem viccelek — fél méteres, 3 kilós villáskulcsot. Akkora erőkart biztosított, hogy Adél is simán meghúzta volna a pedálokat — ha fel bírta volna emelni!

Érdekes volt egyébként a bringabolt: minden izében egy bringaboltra emlékeztetett a raszta (ránézésre exfutár) szerelősráctól a sportbringa plakátokig, egy dolgot kivéve: kizárólag ezt a tipikus holland citybike-ot lehetett ott kapni.

De abból vagy 50 félét.