Amsterdam és az Open Data.

20 perc múlva kezdődik az Amsterdam Gay Pride részeként rendezett Canal Parade, a világ egyik legtutibb pride bulija, úgyhogy (egy suta átvezetéssel) beszélgessünk a nyitottságról.

Kiderült ma számomra (röviden #til), hogy az amszterdami városvezetés nagy hangsúlyt fektet az általuk termelt-gyűjtött adatok nyílttá tételére. Ha jól értem, 2012 óta fut egy amsterdam open data nevű projekt, amelynek keretében a város által generált adatok nyíltan elérhetők, letölthetők, és jelenleg 18 témakörben 664 datasettel tud játszani az érdeklődő.

A datasetek kereshetők, sőt, a város látszólag kifejezetten örül neki, ha használod az adatot: ha írtál egy alkamazást ami erre a szolgáltatásra épül, azt promózhatod, ha szeretnél újabb adatokat elérni, vagy egyéb ötleted van, azt is betolhatod, és most júliusban szerveztek egy hackathont is Smart City témakörben.

Például. Ezen az oldalon pl. megnézhetjük, hogy mennyi szabad hely van épp az amszterdami P+R parkolókban. Percenként frissítve, online. Ha minden igaz, ez a webapp ezt a publikus datasetet használja, konkrétan talán ezt a JSON-t. De létezik dataset pl. a gesztenyefák elhelyezkedéséről is.

Az adatok egyik legjobb felhasználása a maps.amsterdam.nl, ahol egy rakás érdekesebb Open Geo Data adatforrás van Google Maps overlay-ként vizualizálva. Pl. van térkép az AirBnb árazásról (turistáknak hasznos), az amszterdami méhek elhelyezkedéséről (figyelem, a vadméhek külön térképet képeznek!), nekem meg pl. külön érdekes az amszterdami épületek kora, vagyis a város épülésének-fejlődésének térképe, amiből végre kiderült számomra, hogy az irodánk épülete 1877-78 környékén épült, az otthonunk pedig 2006-ban. Az 1800-1900 közti időszakról (a “második aranykor”) van animáció is:

Illetve érdemes még megnézni az amszterdami Map of Maps-et, ahol megfordítják a dolgot: ráklikkelsz a térképen valamire, az pedig az összes ott elérhető adatforrást kilistázza.

A fenti persze csak ízelítő; Amszterdam tele van érdekes és szabadon elérhető adattal; szóval maps.amsterdam.nl és amsterdam open data, érdemes böngészgetni!

Google Inbox, round N gyorsgondolatok.

Nekifutottam a Google Inboxnak. (Időről időre nekifutok.) Pár hónap múlva újrapróbálom.

Multi account support nem tart ott, ahol szeretném, pl. aláírás téren. (Ie. egy aláírás van, és kész, nincs accountonkénti lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy plain text aláírás, ha neadj’ isten beletennél egy logót a cégesedbe, akkor felejtsd el.)

Nem vezérelhető olyan kényelmesen billentyűzetről, mint a normál GMail. Fasza dolog lenne a Snooze funkció, de hol van hozzá a hotkey, hogy ne kelljen kattintgatnom? Hol van (sőt: hova lett) a “Go to label”? Ha már “q”-val előhozom a chat listát, hol van az értelmes chat vezérlés, miért nem kapnak fókuszt a chatek?

Meg hát eleve ez a settings menü elég vékonka:

screenshot_20150629_111301

 

On the positive side, maga az inbox view egyébként áttekinthető, megkockáztatom hogy kis hozzászokással jobb mint a GMail, és (ezer helyen leírták régebben) látszik, hogy arra van kihegyezve, hogy helyetted dolgozva szórja szét a maileket témakör szerint, ami végső soron megkönnyíti az életedet és könnyebbé teszi az ún. fontos és az ún. social streamek szétválasztását. (Meg az ún. utazás, meg az ún. finance, stb.) Két gondolat ide:

  1. Pont a leválasztásos aspektus miatt üzleti levelezésre nekem nem tűnik jó választásnak: oda nekem úgyis csak az megy, ami fontos, eleve meg van szűrve, se social, se finance, ilyesmi nem megy bele.
  2. Akarom-e hogy a Google még ezt a gondolkozást is helyettem csinálja? (Szar magyarújságírós szóviccel: gondolkozás, vagy gond-okozás? Hahahahahaha.) Régebben egyértelműen nemet mondtam volna erre, de ma ránézek a totálisan kaotikus GMail filter listámra (szerintem 100+, időnként összeakadó filter, majd nyugdíjas éveimben egyszer rendbe rakom kategória), és gyenge pillanataimban már-már majdnem lehet hogy hajlanék valami ilyesmire. De persze a legjobb lenne, ha pl. a GMail implementálna valami olyasmit, mint a Sieve. De ez nyilván sose fog bekövetkezni.

McDonald’s Theory.

I use a trick with co-workers when we’re trying to decide where to eat for lunch and no one has any ideas. I recommend McDonald’s.

An interesting thing happens. Everyone unanimously agrees that we can’t possibly go to McDonald’s, and better lunch suggestions emerge. Magic!

It’s as if we’ve broken the ice with the worst possible idea, and now that the discussion has started, people suddenly get very creative. I call it the McDonald’s Theory: people are inspired to come up with good ideas to ward off bad ones.

From Jon Bell’s medium.

So: if there is a task at hand, put an idea on the table as a start. It might be a good one, more likely it will be a mediocre one. The point is, as soon as something is on the table, the team starts to iterate and/or come up with better ones. Discussion happens.

I use this technique so many times I had to document it in this here blog.