tech címkével jelölt bejegyzések

ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani “ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a “Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, “hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.

Windows gyorsgondolat.

Ha a Microsoftnak lenne esze (mint ahogy van, csak nem elég gyors), felvállalná a kettősséget oprendszerek terén, és csinálhatna pl. 2 éves kiadási ciklust (amíg ugye nem tökéletes a merge az asztali és tablet oprendszerek között): minden páros évben üzleti felhasználású, professzionális Windows, minden páratlanban tableten-telefonon-notebookon is futó, de személyi felhasználásra szánt rendszer.

Mindez azért jutott eszembe, mert megpróbáltam elképzelni, milyen lenne Jul Windows 8.1-ét a céges notebookomon használni.

Brrr.

Update: Úgy tűnik nem csak nekem jutott ez eszembe… Istenuccse nem olvastam ezt a tegnapi cikket.

Egyáltalán mit csinált a lee Prágában?

De egyáltaáln project golive közepén hogy volt ideje a lipileenek blogolgatni groupware-ről meg Google+-ról?

Nos: a lipilee képzésen volt. Vizsga majd valamikor jövő év elején (miután feldolgoztam a 800 oldalnyi anyagot), meg majd írok bővebben is róla.

A történethez hozzátartozik, hogy hazafele törölték a járatomat azzal a felajánlással, hogy másnap délre átteszik a jegyet, következésképpen volt fél órám átérni a reptérről a vonatállomásra. (Sikerült.)

A Kolab projekt egyébként halad. Kb. 10 bétateszter jelentkezett egyelőre, ami szerintem jó indulási alap, az apró bökkenő jelenleg az, hogy még én fedeztem fel egy elég randa bugot — félek tőle hogy én okoztam, úgyhogy most keresgélem hol okozom vissza. Utána indul a teszt!

A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!)

Magánembernek magánszférát!

A minap (hétfőn) @deKata volt olyan jó, és ártatlanul elkezdett egy kisebb baráti flamewar-t a Google+ szükségességéről (innen érdemes olvasni), amibe én, trn mester (@ZsoltVajda), és @rszaloki is beszállt. A lénye: a Google+ #minekvan, és egyébként is, igaz hogy ingyen van a szolgáltatás, az ökpszisztéma, de akkor is bassza meg a Google. (Ez a tágabb téma persze önmagában is megér egy poszt-sorozatot.)

A vicc az (és ezért innen is bocsánat tőlük), hogy az alapproblémával jórészt egyetértek: a Google+ által prezentált privacy invasion tényleg túlmegy jónéhány határon. Ám azt is látnunk kell (és nálam innen a devil’s advocate attitűd), hogy nem a Google+, mint közösségi háló a probléma forrása, hanem maga a Google szolgáltatások jelenlegi (socialra alapozó) felépítése. If it’s free, you are the product, ez halmozottan igaz a Google-re! A szolgáltatás (a social része is) opt-in, hiszen hozzájárultál, hozzájárulsz mindehhez az egyéb Google szolgáltatások használatával. És a “Google social” probléma mellett engem régebb óta zavar, hogy életünk jelentős részét tartjuk a személyes privacy preferenciáinkra magasról szaró szolgáltatóknál, és igen, a Google-lel szembeállítható úgynevezett alternatívák 95%-át is simán ide sorolom. (Sőt, továbbmegyek: az agresszivitása mellett is az egyik legélhetőbb alternatívának tartom a Google-t a rosszak közül. De ez másik sztori.)

Régóta zavar, és bár rinyálni is jó, én úgy döntöttem, teszek is ellene. Bővebben…

Speak MU evil.

screenshot.15-11-2013 22.30.50

 

Hosszas bénázás után (évek óta tervezem ezt!) tegnap este a lipilee.hu átkerült egy WordPress Multisite Network setup alá. Ez végre azt jelenti, hogy a családi és egyéb WP blogokat könnyebben tudom adminolni, másrészt elmorzsolok egy könnycseppet pár dolog fölött, amik ha jól látom, két hónap híján 11 évesek ezen a blogon. A legrégebbi bejegyzéseket importáltam végre, külön oldalként megvannak (egyelőre privibe’), viszont átmenetileg (és lehet hogy permanensen) búcsúzom a favicon-tól, szia kis béka, te még a bekafarm.hu -ról jöttél anno ide, én szerkesztettelek ki valami impresszionista festményből. És búcsúzik rohadt sok régi tartalom, amik már úgyse voltak elérhetők, de a helyet foglalták — ők most mennek a zip file-ba, és az archívumba. És búcsúzom kb. 10 megányi db szeméttől, amiket a mostani export-import során a WP felfedezett és kitakarított. Fogalmam sincs mik lehetnek ezek, de pl. egy rakás (kb. 1100) valamikor-valamiért duplikált blogbejegyzés benne van.

WPMU (illetve már nem így hívják de mindegy) ismerkedés indul, felkészül: a kollaboratív webiroda!

Hasznos Thunderbird bővítmények.

Miután a Mozilla Summit utolsó napján volt szerencsém sörözni a Thunderbird egyik Mozillian fejlesztőjével (“aah, so you‘re the one!”, kiáltott fel Lipi… furcsa egy este volt az), összegyűjtöttem, milyen Thunderbird kiegészítőket-bővítményeket használok (munka közben). A lista minimál, mert minden sallangot kiirtottam az idők folyamán. Ami maradt, az tényleg kell és hasznos a munkához.

Szóval:

  • Lightning, a naptár. Nyilván kötelező, messze nem tökéletes. Bohóckodtam régen a Provider for Google Calendar bővítménnyel, de egyrészt a Google Calendar sem az igazi, másrészt maga a Provider for… sem, tehát erősen a “szar alapozásra szarból várat építeni, szar mint kötőanyag felhasználásával” hatást értem el vele. De a Lightning sajnos kell.
  • Nostalgy, amitől a Thunderbird billentyűparancsok úgy viselkednek ahogy akarod mint a Gmail. “Y” archivál, “V” mozgat, és így tovább. Persze szabadon konfigolható.
  • Personal Level Indicators: szintén Gmailből megszokott módon odabiggyeszti a › és » indikátorokat a levelek elé, jelölvén hogy neked jött-e a mail, és ha igen, kizárólag-e. Egy bizonyos mennyiségű napi kapott email fölött szükségessé válik a mailek ilyen irányú szűrése (főleg a CC-k kiszűrése), én pedig annyira szeretem ezt a funkciót, hogy még az Outlookomat is meghekkeltem hogy kapjanak a mailek ilyen kategóriákat (a CC-k pedig “-” jelet).
  • Send Later: meetingben vagy és pofátlanság lenne a meeting organizernek a saját meetingje alatt emailt küldeni? Írd meg a mailt és állítsd be hogy a meeting után küldje el. Corporate produktivitást nagyban növelő extension!
  • Thunderbird Conversations: ez a kakukktojás. Elvileg a Gmail conversation view-jét (-ját?) modellezné Thunderbird alatt, de sajna nem az igazi — cserébe én dátum alapján, “Threaded” view-ban tolom a levelezést, ami majdnem olyan; kinézetben persze egyáltalán nem, de funkcionalitásban valamelyest.

Hát így. Te milyen kiegészítőket használsz?

A működő spam.

Emlékeztek még a Digg.com-ra? Nos, nekem még accountom is volt, amit persze évek óta nem használtam. Mindenesetre most a Digg átesett valami újabb faceliften, aminek eredményeképpen hírlevelet küldenek.

2013-ban.

És bazmeg működik.

Nem érdekel, hogy fizetett editorok tolják-e be a híreket vagy közösség, viszont a napi szinten kapott hírek között mindig találok valami érdekeset. Spam, de működik.

A mai találatom ez a kép:

In Rio, even the protests are pretty

 

Ugyanitt még mindig tragikusan vágyódom (© A.T.Tapmann, tábori lelkész) a Diggnation után. A múltkor felpakoltak egy (vicces) videót, de az édeskevés.

Újévi felbontás.

(Máhogy new year’s resolution.)

  • Megcsinálom végre az ingyenes WordPress szolgáltatómat (családnak), hogy ne kelljen 20 WP-t frissítgetni. Akar még valaki ingyenes, itthon hostolt, magyarsupportos WordPress-t?
  • Veszek egy családi ultrabookot. Windows kell mindenképp (ezer oka van, Julnál meg még ezer), és valami kicsi-könnyű-gyors gép. (A Shellben a HP Ultrák nagyon szépen mutatnak.)
  • Megépítem végre a titkos helyre zárt, szellőzős szerver megoldást (házi kanban ablakon már ott van egy ideje a tickethalom).

 

Miért Firefox OS?

Régóta érlelem a fejemben ezt a posztot. Régebb óta, mint hogy a Mozilla csapathoz csatlakoztam önkéntesként, hiszen nagyjából amit leírok benne, az váltotta ki a lépésemet. Most a Mozilla Summit-on adekvátnak érzem az időt, hogy végre leírjam: miért kezdtem el a Firefox OS-szel foglalkozni, miért érzem úgy, hogy sikeres lehet, miért érzem úgy, hogy szükség van rá. A poszt helyenként (vagy egészében) technikai lesz, elvégre olyan téma ez, amiről 2002 és 2006 között írtam legutóbb sokat…

Jó ideje ül egy bogár a fülemben azzal kapcsolatban, hogy (röviden) az internet és cyberkultúra (eredeti értelmében) amit továbbadunk a gyerekeinknek, az vajon jobb-e, mint amit kaptunk.

A bogár a fülemben azt mondja, nem.  Bővebben…