tech címkével jelölt bejegyzések

2014 a Falcon éve.

Eddig bírtam, tegnapelőtt visszaálltam a gyári Twitter appról a Falcon Pro-ra. Nem néz ki olyan brutálisan szarul már a Twitter app, mint régen, de még mindig évekkel le van maradva a többiektől.

Hivatalos Twitter app Pro: 

  • Push notifikációk
  • Notifikációk ha valaki bekövet, becsillagoz

Ezek ugye a Twitter disznó módon proprietary-vé tett funkciói.

Hivtalos Twitter app Con:

  • 1-2 évvel elmaradott design
  • Timeline-ba illesztett promotált tweetek (vagyis reklámok) — in all fairness, ezek közül volt már (nem is egy), ami érdekes volt (engem főleg ilyen adatbányászós promóciók találnak meg valamiért)
  • Jobbra-balra swipe nem a retweetek-kedvencek-timeline között swipeol, hanem valami olyan dolgok között, amit sose használok (nem is tudom mik azok)
  • Menüsor fixen fönt van, retweetek, kedvencek elréséhez nyújtózni kell
  • Nincs jobbról-balról behúzható menü (sem), pedig lenne értelme
  • Nincsenek preview-k
  • Nincs tablet ui

Szóval a Twitter app az, amire azt mondom, hogy “rissz-rossz”, és ha a 5star eredeti értelmét nézzük, 2 csillagnál többet semmivel sem érdemel: a minősége “below average”.

A Falcont egyébként nem hagytam el teljesen, tableten csak azt használtam, lévén a legjobb tablet ui-val ez rendelkezik. A telefonon visszatérést pedig az triggerelte, hogy kipróbáltam a Carbon 2.0-t, ami viszont inkább túlhype-olt, mint jó app (imholáris), érdekes ötletekkel (pl. a kétujjas föl-le swipe akciót igazán átvehetné akár az egész Android a lista legelejére-legvégére mozgáshoz), de összességében nem jól használható élménnyel.

És persze a Falcon hozza a csak részben nyitott Twitter API következményeit, a negyedóránkénti pullt, illetve azt, hogy az új követőimről max. emailben kapok értesítést. De ezt simán bevállalom cserébe az app általános minőségéért!

Hab a tortán, hogy a Carbon frissítése Joaquim Vergès-t is megihlette:

Úgyhogy ha minden igaz, várható az amúgy is remek Falcon Pro frissülése is!

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.

ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani “ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a “Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, “hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.

Windows gyorsgondolat.

Ha a Microsoftnak lenne esze (mint ahogy van, csak nem elég gyors), felvállalná a kettősséget oprendszerek terén, és csinálhatna pl. 2 éves kiadási ciklust (amíg ugye nem tökéletes a merge az asztali és tablet oprendszerek között): minden páros évben üzleti felhasználású, professzionális Windows, minden páratlanban tableten-telefonon-notebookon is futó, de személyi felhasználásra szánt rendszer.

Mindez azért jutott eszembe, mert megpróbáltam elképzelni, milyen lenne Jul Windows 8.1-ét a céges notebookomon használni.

Brrr.

Update: Úgy tűnik nem csak nekem jutott ez eszembe… Istenuccse nem olvastam ezt a tegnapi cikket.

Egyáltalán mit csinált a lee Prágában?

De egyáltaáln project golive közepén hogy volt ideje a lipileenek blogolgatni groupware-ről meg Google+-ról?

Nos: a lipilee képzésen volt. Vizsga majd valamikor jövő év elején (miután feldolgoztam a 800 oldalnyi anyagot), meg majd írok bővebben is róla.

A történethez hozzátartozik, hogy hazafele törölték a járatomat azzal a felajánlással, hogy másnap délre átteszik a jegyet, következésképpen volt fél órám átérni a reptérről a vonatállomásra. (Sikerült.)

A Kolab projekt egyébként halad. Kb. 10 bétateszter jelentkezett egyelőre, ami szerintem jó indulási alap, az apró bökkenő jelenleg az, hogy még én fedeztem fel egy elég randa bugot — félek tőle hogy én okoztam, úgyhogy most keresgélem hol okozom vissza. Utána indul a teszt!

A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!)

Magánembernek magánszférát!

A minap (hétfőn) @deKata volt olyan jó, és ártatlanul elkezdett egy kisebb baráti flamewar-t a Google+ szükségességéről (innen érdemes olvasni), amibe én, trn mester (@ZsoltVajda), és @rszaloki is beszállt. A lénye: a Google+ #minekvan, és egyébként is, igaz hogy ingyen van a szolgáltatás, az ökpszisztéma, de akkor is bassza meg a Google. (Ez a tágabb téma persze önmagában is megér egy poszt-sorozatot.)

A vicc az (és ezért innen is bocsánat tőlük), hogy az alapproblémával jórészt egyetértek: a Google+ által prezentált privacy invasion tényleg túlmegy jónéhány határon. Ám azt is látnunk kell (és nálam innen a devil’s advocate attitűd), hogy nem a Google+, mint közösségi háló a probléma forrása, hanem maga a Google szolgáltatások jelenlegi (socialra alapozó) felépítése. If it’s free, you are the product, ez halmozottan igaz a Google-re! A szolgáltatás (a social része is) opt-in, hiszen hozzájárultál, hozzájárulsz mindehhez az egyéb Google szolgáltatások használatával. És a “Google social” probléma mellett engem régebb óta zavar, hogy életünk jelentős részét tartjuk a személyes privacy preferenciáinkra magasról szaró szolgáltatóknál, és igen, a Google-lel szembeállítható úgynevezett alternatívák 95%-át is simán ide sorolom. (Sőt, továbbmegyek: az agresszivitása mellett is az egyik legélhetőbb alternatívának tartom a Google-t a rosszak közül. De ez másik sztori.)

Régóta zavar, és bár rinyálni is jó, én úgy döntöttem, teszek is ellene. Bővebben…

Speak MU evil.

screenshot.15-11-2013 22.30.50

 

Hosszas bénázás után (évek óta tervezem ezt!) tegnap este a lipilee.hu átkerült egy WordPress Multisite Network setup alá. Ez végre azt jelenti, hogy a családi és egyéb WP blogokat könnyebben tudom adminolni, másrészt elmorzsolok egy könnycseppet pár dolog fölött, amik ha jól látom, két hónap híján 11 évesek ezen a blogon. A legrégebbi bejegyzéseket importáltam végre, külön oldalként megvannak (egyelőre privibe’), viszont átmenetileg (és lehet hogy permanensen) búcsúzom a favicon-tól, szia kis béka, te még a bekafarm.hu -ról jöttél anno ide, én szerkesztettelek ki valami impresszionista festményből. És búcsúzik rohadt sok régi tartalom, amik már úgyse voltak elérhetők, de a helyet foglalták — ők most mennek a zip file-ba, és az archívumba. És búcsúzom kb. 10 megányi db szeméttől, amiket a mostani export-import során a WP felfedezett és kitakarított. Fogalmam sincs mik lehetnek ezek, de pl. egy rakás (kb. 1100) valamikor-valamiért duplikált blogbejegyzés benne van.

WPMU (illetve már nem így hívják de mindegy) ismerkedés indul, felkészül: a kollaboratív webiroda!

Hasznos Thunderbird bővítmények.

Miután a Mozilla Summit utolsó napján volt szerencsém sörözni a Thunderbird egyik Mozillian fejlesztőjével (“aah, so you‘re the one!”, kiáltott fel Lipi… furcsa egy este volt az), összegyűjtöttem, milyen Thunderbird kiegészítőket-bővítményeket használok (munka közben). A lista minimál, mert minden sallangot kiirtottam az idők folyamán. Ami maradt, az tényleg kell és hasznos a munkához.

Szóval:

  • Lightning, a naptár. Nyilván kötelező, messze nem tökéletes. Bohóckodtam régen a Provider for Google Calendar bővítménnyel, de egyrészt a Google Calendar sem az igazi, másrészt maga a Provider for… sem, tehát erősen a “szar alapozásra szarból várat építeni, szar mint kötőanyag felhasználásával” hatást értem el vele. De a Lightning sajnos kell.
  • Nostalgy, amitől a Thunderbird billentyűparancsok úgy viselkednek ahogy akarod mint a Gmail. “Y” archivál, “V” mozgat, és így tovább. Persze szabadon konfigolható.
  • Personal Level Indicators: szintén Gmailből megszokott módon odabiggyeszti a › és » indikátorokat a levelek elé, jelölvén hogy neked jött-e a mail, és ha igen, kizárólag-e. Egy bizonyos mennyiségű napi kapott email fölött szükségessé válik a mailek ilyen irányú szűrése (főleg a CC-k kiszűrése), én pedig annyira szeretem ezt a funkciót, hogy még az Outlookomat is meghekkeltem hogy kapjanak a mailek ilyen kategóriákat (a CC-k pedig “-” jelet).
  • Send Later: meetingben vagy és pofátlanság lenne a meeting organizernek a saját meetingje alatt emailt küldeni? Írd meg a mailt és állítsd be hogy a meeting után küldje el. Corporate produktivitást nagyban növelő extension!
  • Thunderbird Conversations: ez a kakukktojás. Elvileg a Gmail conversation view-jét (-ját?) modellezné Thunderbird alatt, de sajna nem az igazi — cserébe én dátum alapján, “Threaded” view-ban tolom a levelezést, ami majdnem olyan; kinézetben persze egyáltalán nem, de funkcionalitásban valamelyest.

Hát így. Te milyen kiegészítőket használsz?

A működő spam.

Emlékeztek még a Digg.com-ra? Nos, nekem még accountom is volt, amit persze évek óta nem használtam. Mindenesetre most a Digg átesett valami újabb faceliften, aminek eredményeképpen hírlevelet küldenek.

2013-ban.

És bazmeg működik.

Nem érdekel, hogy fizetett editorok tolják-e be a híreket vagy közösség, viszont a napi szinten kapott hírek között mindig találok valami érdekeset. Spam, de működik.

A mai találatom ez a kép:

In Rio, even the protests are pretty

 

Ugyanitt még mindig tragikusan vágyódom (© A.T.Tapmann, tábori lelkész) a Diggnation után. A múltkor felpakoltak egy (vicces) videót, de az édeskevés.